J. T. Chipendale: KEEC – A Nagy Világ-Regatta
Posted in Magyar on április 25th, 2013 by szergely ![]() |
Előbeszédként először egy kis felvezetés… Ez a blogom rég óta hallgat, de most úgy döntöttem, hogy ha az általam kedvelt zsánerbe illő könyv kerül a kezembe, akkor utólag írok róla pár mondatot… Ez következik most – zu risiken und nebenwirkungen lesen Sie die packungsbeilag… stb. |
| Egy 1988-ban kiadott kötetről van szó, ami teljesen véletlenül akadt újra a kezembe. Ugye ez a mondat úgy hangzott, mint egy mentegetőzés megalapozás? A J.T.Chipendale írói álnév. A mű egyike az anno divatos álfordításoknak, viszont annak egészen igényes és ízléses változata. Megvallom őszintén, hogy anno nem tudtam és a mostani újraolvasás előtt sem néztem utána, hogy ki írta… Így viszont nem kapcsolt be a kirekesztő üzemmód, utólag meg már nem téma. Akit érdekel, hogy J.T.Chipendale mely hazai személyt takarja, az keressen rá a google-ban.A regény egy tökéletesség határát súroló pozitív utópiát vetít elénk. Melyben a különböző színű, szagú és formájú zemberek békében megférnek egymással. Mondhatni rózsaszín esernyővel és meggyel díszített banánturmixot szürcsölgetve, mosolyogva paroláznak és élik az életüket. Jóléti, békés, társadalmi feszültségektől mentes élet? Ez az utópia egész egyszerűen megvalósíthatatlan, ellenkezik a zemberi természettel. Legalább is a valóság minden eresztékében recsegve tiltakozik az iránt, hogy ilyen létre jöjjön…És mi naiv olvasók rögtön a kibontakozó drámai konfliktus közepébe csöppenünk. Idétlen törpe kalózok érkeznek bazi nagy kalózhajójukon. A Pipip névre hallgató halhatatlan és békés faj képviselői azért jöttek, hogy némi bohóckodás után felolvassák a KEEC (Kozmosz Egyetemes Emberi Civilizációja) hadüzenetét. Akik kedve pont a megvalósult kicsinyke jóllét (ennek fogalmát javaslom, Hamvas Béla filozófus műveiben keresni) láttán fordult há-borúsra és elhatározták ennek haladéktalan, molekuláris szintű eltaposását. A KEEC társadalmát titulálhatjuk pl. erőszakos fasisztoid izének (vagy aminek akarjuk), de inkább maradjuk abban, hogy ebben a konfliktusban a naivizált zemberiség a saját valódi természetével kerül szembe. Ez a valóságban egy megoldhatatlan feladat lenne…Az első összeütközésben a Föld teljes űrflottája megsemmisül, mentő ötletként kénytelenek bevetni a Nagy Világ-Regatta nevű játékot… | |
![]() |
Jutott eszembe, hogy a történet jó része az 1984-ben Nick Castle által rendezett Az utolsó csillagharcos (The Last Starfighter) című filmről lett után-érezve (más ismertetők mást említenek, nekem ez ugrott be)… |
|
Ebben a filmben folyamodtak ahhoz a módszerhez, hogy aki megfelelő pontszámot ér el egy űrháborús játékkal, az tudtán kívül felvételt nyer a valódi flottába… A legjobb reflexekkel rendelkező versenyzők még gyerekek, akik az időközben szintén gondosan kiképzett felnőtt pilótákkal karöltve felveszik a kesztyűt a KEEC elképesztő túlerejével szemben. Érdekes, hogy a naivizált zemberiség elnöke mekkorát moralizál a gyermekek ilyen módon történő felhasználásán … Ezen a ponton már nagyon vártam a regény végét, túl lett írva, valószínűleg a kézirat nem járt szőrös szívű szerkesztő kezében… Az olvasást megnehezítette a töménytelen mennyiségű, összesen tíz oldalnyi jegyzet, ami sajnos nem kerültek beszerkesztésre a szövegbe, hanem a könyv végén található mellékletben voltak elérhetőek. Az utolsó oldal nehezen akart elkövetkezni, az író az utolsó fejezetben még gyorsan felvillantott pár lehetetlen szituációt és további ötletet (ebből mindjárt csemegézek), ami a könyv folytatását kívánta volna. A második rész 1988-óta nem készült el és valószínűleg már nem is fog. A gyermekkel támogatott hadsereg elsöprő győzelmet aratott a legyőzhetetlennek hitt KEEC flotta felett. Persze nem lehet mindenki felhőtlenül boldog, mert a menekülők gonoszok és gyávák, bosszúból a naprendszer központi csillagának szupernóvává robbantását készítik elő… Az egyszeri zemberiség a Pipip-ek által készített gigantikus méretű lakócsövekbe kényszerül áttelepülni és menekül a végtelen felé… Eközben a végnapjait élő Földön vallási szektáktól sanyargatott zemberiség maradéka illő módon készül a nagy vaku villanásra (felrobbanó Nap)… Mindent összevetve nem bántam meg, hogy újra olvastam a könyvet, jó az akció benne (kivételes módon nem száraz és zavaró, mint ahogy az az akció-Sci-Fi-kre jellemző) tetszett a magyar vonatkozás, a sajátos humor és az alapötlet utánérzése sem zavart… |
|
Térfoglalás
Posted in Ajánló, Syndroma on március 7th, 2013 by szergely| Térfoglalásara persze továbbra is van igényem, bár időm sajnos egyre kevesebb. - A Bagdadi Tolvaj - Nem fájt? - A Heli Kopter esete a zemberrel - DigitalHomeLess Blues - Katódsugár - Pí-eSz és az Igazi Lusta vagyok egyesével linkelni őket (akit eddig sem érdekelt, azon nem segít), akit érdekel kattintson a SzergelyButov címkére. ________________________________ Tavaly a ReTRo Tauta blogom nagyon pörgött, de erős a félelmem, hogy a fentebb vázoltak okán idén ez is komoly csorbát fog elszenvedni… Az már bizonyosnak látszik, hogy egyéb jellegű hardveres mániáim miatt egy darabig most nem lesz külső megjelenésem (hacsak véletlenül be nem csúszik egy olyan téma, aminek nem tudok ellenállni)… Elvégre soha nem tudhatjuk, hogy mi történik a következő tíz percben. |
| Na Zdarovnyia: Szergely Butov |
meg amit ilyenkor mondani szokás…
Posted in Ajánló, NemSci-Fi, Syndroma, Távirat on december 24th, 2012 by szergely ![]() |
Ezt is megértem, a december 21-ére meghirdetett jó kis Világ Vége orvul elmaradt és a fénymberek sem támadtak meg. Egyetlen hét van hátra a 2012-es esztendőből… Nem mintha ez engem extra módon frusztrálna, az éveimet a születésnapomtól a következő születésnapomig mérem és nem naptári években. A konyhába éppen vígan fől a szokásos Karácsonyi Hallé, ilyenkor az mber leltárt szokott készíteni és arra vetemedik, hogy a következő évre tervezzen. |
| A Mellonta Tauta blogra nem járnak jó idők, hidegen fújnak errefelé a szelek… pedig továbbra is nagyrészt Sci-fit olvasok. Idén csak 17 posztot tettem ki, azok zöme az egyéb tevékenységeimmel kapcsolatos ajánlás volt. Végül is ha jobban megnézem, azért az Installáció kategóriában fel-felbukkant a lényeg és az eddig kikerült összesen 138 cikkből azért lehet mazsolázni… ________________________________ A ReTRo Tauta blogon viszont most is tavasz van. ________________________________ Végül de nem utolsó sorban meg kell említeni a B Ú K F A L O D A blogot, az ötlet gazdáját, nevezett Búkfaló Bill-t itt a virtuális térben ismertem meg és barátkoztunk meg egymással. ________________________________ Soha nem csináltam összehasonlítást, hogy hány karakternyi szöveget, pontosan hány A4-es oldalnyit írtam le adott időszak alatt… Idén 122 dokumentumot nyitottam meg és írtam tele betűkkel (cikket, történetet, ajánlót, recenziót, társadalomkritikát, gondolatkísérletet, beszámolót, műszaki leírást, stb.). Átlag három naponta elkészülni kényszerültem egyel. Átlagosan 2 oldalnyi (inkább több) terjedelemmel bátran számolhatunk. Ha összerendezgetném és kinyomtatnám ezeket, akkor az (ha jól sejtem) kitenne egy meglehetősen vaskos könyvet… Nekem olybá tűnik, hogy a tavalyi időszakhoz képest súlyosbodott a grafomániám… Erre nyilván az írás lesz a legjobb gyógymód. |
| Kívánok az Olvasóknak és a Blogtársaknak Békés Karácsonyi Ünnepeket és Eredményekben gazdag, Boldogabb 2013-as évet! Üdvözlettel: Szergely Butov ![]() |
Novemberi áttekintés
Posted in Ajánló on december 6th, 2012 by szergely ![]() |
Elhatároztam, hogy nem hónapokban, hanem időszakokban fogok gondolkozni… Szóval az utolsó ajánló óta eltelt időben ezeket sikerült írnom. |
| Brian W. Aldiss – Szürkeszakáll – vissztekintés: egy régebbi, de meghatározó olvasmányélményemről írtam. a magánzárka: mi is ez az írás… kb. társadalomkritika, de legalább jó hosszú és sokak számára befogadhatatlannak bizonyult (már megérte megírni). —————————————————————- A ReTRo témájú cikkek címei önmagukért beszélnek, úgy nagyjából. Vissza a gyökerekhez – ZX81 alaplap: Sinclair Spectrum Zx81 alaplap javítás. ZX81 alaplap – videó 1. rész: kompozit videó jel előcsalogatása Zx81-en, 1. rész. A 16-tól a 32-ig: ismét elkezdtem a 32 bit-es bővítőkártya építését, a Világ Végéig biztosan eltart az építése… SD2IEC – avagy modernebb 1541 Floppy: C=64 Floppy funkciókat megvalósító kártya bűvölése. Commodore A4000 REV B élesztés: egy rakoncátlankodó AMIGA csúcsragadozó élesztése. ATARI 800 XL első rész: klasszikus és kedvenc 8 bit-es gépsárkány bemutató cikk 1. része. —————————————————————- Egyéb máshova be nem sorolható, de számomra fontos írásaim (nem nagyképűsködök ezzel a szóval, hogy novella). és artista nélkül? : amikor nem veszünk latin könyvet, annak ez a hozzávetőleges oka… … Isiász és Ösztrogéna: ismét egy Sci-Fi írás… Isiász és Ösztrogéna kalandjai az Urbanizátorral! —————————————————————- End Of File! – End Of World? – avagy a Monolit legyen veletek! |
Brian W. Aldiss – Szürkeszakáll – vissztekintés
Posted in Angol on november 20th, 2012 by szergely ![]() |
… 2009 augusztus 3-án tettem ki, egy mostani szemmel nyúlfarknyi ismertetőt Brian W. Aldiss – Szürkeszakáll című könyvéről. Mostanában olvastam el újra a könyvet és ezt követően az ismertetőt is. |
| Próbáljuk meg a regény történéseit a jelenre alkalmazni. Mostani szemmel nézve úgy tűnik, hogy Aldiss mellé nyúlt a 60-as 70-es évekre jósolt atomkatasztrófájával. Jelenleg ötven évvel később vagyunk és eddig elkerültük a legnagyobb atomhatalmak piros-gomb nyomását. Most inkább az illetéktelen kezek matatása, vagy a közel-kelet miatt aggódhatunk atom szempontból, de nyilván ez a be nem látható jövő. Viszont a társadalom hanyatlásával kapcsolatos elképzeléseiben annyira nem nyúlt mellé. Jelenleg a karrierizmus, a munka, az önmegvalósítás, a fogyasztás előkelőbb helyen van, mint a jövőért való felelősségvállalás érzése. Észlelhető, csökken a szaporulat és a népesség. Társadalmunk agóniája kevésbé látványos, mint amit olvashatunk, de azért felfedezhetőek a közös vonások és az, hogy már évtizedek óta tart. Tulajdonképpen egy kezdődő disztópiát élünk meg. Mire az aktuális “emlő” (most éppen EU) meggyógyulna a gazdasági válságból és újra táplálni kezdene, újabb nehézséggel kell szembenézni. Ez valószínűleg a társadalombiztosítási rendszer bedőlése lesz. Lásd kevesebb az aktív keresőképes, mint az eltartott, ezért nem tartható fenn a nyugdíjrendszer. Kérdéses, hogy ezt hogyan fogjuk tudni kompenzálni, bevándorlókkal? Persze a klíma drasztikus változása is csúnyán a tyúkszemünkre léphet. Ebben a kérdésben a következő ötven évben drasztikus javulás nem várható (tehát romlani fog). Vajon mit fogunk tenni a vízhiánnyal? Amit most is nagyon érdekesnek találtam a műben, az az írónak azon törekvése, hogy az angolokat minden elképzelhető extrém szituációban továbbra is talpig angoloknak ábrázolja. Ismét a Robinson Crusoe című mű naiv volta jutott eszembe. A valóságban ez nyilván nem sikerülne így. Egy ilyen jellegű céltalanná válásnak, általános kiüresedésnek, társadalmi összeomlásnak sokkal drámaibb következményei lennének az egyén mentális állapotára nézve. Nagy számú öngyilkosságot, sok sok tébolyultat, drasztikusabb, folyamatos konfliktust és gyorsabb népességfogyást várnék, amelyben elsősorban a városi léthez szokott mberek maradnának alul. Szóval amikor az mbert egy ilyen regény olvasása közben elkapja valami fanyar romantika érzése, akkor érdemes párhuzamot vonni. A valóságban kínos lassúsággal ebbe az irányba haladunk, penge élen táncolunk és közben mennyire nem élvezzük ezt a dolgot… |
a magánzárka
Posted in Syndroma on november 4th, 2012 by szergely| Egy péntek éjszakai vitára reflektálok. Az alap felvetés az volt, hogy “a legkegyetlenebb büntetés, amit egy mber kaphat, az úgynevezett magánzárka, mert azt nem lehet ép ésszel kibírni“. A belebolondulás is egy vélemény és egész addig készséggel el tudnám fogadni (váljék egészségére a belebolondulónak), amíg nem próbálják meg ezt rám kivetíteni. Ha viszont megteszik (már pedig megteszik, provokációnak hívják), akkor ennek az a mellékhatása, hogy reagálok rá. Az a fránya agyi kémia…Elképesztően kényelmes számunkra, hogy a testünkre (melyben a tudat és a lélek is benne foglaltatik), mint csodálatos és mindent elviselni képes manifesztumra tekintünk. Több generációval ezelőtt önkényesen elvonatkoztattunk önnön valónktól, mint az evolúció által beszabályozott biológiai rendszertől. A városi léttel meggátoltuk azt, hogy ez a biológiai rendszer (lásd mberi test) az eredeti céljának megfelelően működjön. Az érthetőség kedvéért, a jól működtetett biológia rendszeren első sorban az életfeltételeink fizikai erőfeszítéssel történő sikeres megteremtését értem. Egyszerű példánál maradva, egy valódi reggel valószínűleg favágással, begyújtással indulna, majd az állatok etetésével folytatódna. A fizikai munkával és a kényelem hiányával… Nem közértbe menéssel és gombok nyomkodásával, fotelban üléssel és össztársadalmi ellátó vállalat emlőin csüngéssel. Ezzel megfosztjuk az agyunkat az évmilliókkal ezelőtt kialakult (egyensúlyra törekvő) normál kémiájától. A pozitív hatásokat kiszűrtük, hiszen a kényelem nekünk jobb. Ezzel akaratlanul előtérbe helyezzük a negatív hatásokat. Az agyunk a minket érő stressz hatására felszabaduló hormonokban (pl. kortizol és adrenalin) ázik. Fizikai megterhelés híján az automatikus „kompenzálás” (lásd endorfin) elmarad. A felborult agyi kémiánk állandó feszültségre, agresszióra, alvászavarra, pszichoszomatikus betegségekre, rákra hajlamosít. Ezekre a bajainkra mesterséges kemikáliákat szedünk be. Az orvos írja fel, nyilván ő ért hozzá. Megkockáztatom, hogy ezzel még tovább súlyosbítjuk a helyzetünket, de legalább is konzerváljuk azt. Aki most elkezd kiabálni, annak kedvéért elmondom. A tüneti kezelés nem gyógyítás, hanem egy szemérmetlen üzleti fogás. A kiváltó okot kellene megkeresni és megszüntetni, attól remélhető a gyógyulás… Nyilván ha élvezzük, hogy van problémánk, akkor ezen utóbbi megoldás szóba sem került, mint lehetőség. A konklúzió tehát az, hogy a fizikai erőfeszítés (az általánosan lenézett fizikai munka is az) egy lépéssel előrébb vinne a kiegyensúlyozott mberhez méltó léthez. Tehát össztársadalmi törekvésből jelenleg szigorúan kerülendő… A tudatunk és önmagunk viszonyának egyes társadalmi aspektusai…A stresszhormonokba áztatott agyunkat dobjuk be a társadalmi egyes aspektusok közé, megéri… A most élő három generációnak nincs könnyű dolga, persze mind a három eltérő problémákkal is küzd. Alapvető vonásunk lenne, hogy önmagunkat stabilan meghatározni valamivel szembe helyezve tudnánk a legkönnyebben (lásd kicsit több mint két évtizede mennyivel könnyebb volt ez). Valami mellé állnunk jóval nehezebb, az elfordulás könnyebb… A jelenlegi amorf ellenségképek torz reakciókat váltanak ki az egyénekből (aki akarja érit). Emellett idő közben átalakult, torzult az értékrendünk (lásd pénz über alles), vagy szinte teljes hiányzik. Ez disszonáns, a valóságtól elrugaszkodott gondolkodási és viselkedési formákban ölt testet. Ezek a ferdülések kiválóan alkalmasak arra, hogy megkeserítsék az életünket. Alig találni kivételt, aki nem küzd ezzel… Most hogy a XXI. századra ilyen jól megkeseredtünk és ez rögzült, adódik a kérdés, hogy mit kezdünk azzal az év-tömeggel, amivel rendelkezünk?Nyomasztó, mert előttünk áll, mert telik, véges és pazaroljuk… Amúgy nincs mese, akkor is eltelik, ha ez az egónknak nem tetszik. A létünk és önmagunk viszonyának szűkebb környezeti aspektusai… A külvilág és önmagunk viszonyának többszöröződő aspektusai… A magánzárka… |
Októberi áttekintés
Posted in Ajánló on november 2nd, 2012 by szergely| Installáció kategóriában született meg két írásom, ez véletlen, hogy ismét csak kettő. Az egyik kizárólag idézeteket tartalmaz és egy orvosi rendelőben játszódik… - King Kong influenza A másik történet pedig egy elképzelt beszélgetés intim részleteibe avat be, abból az időkből, amikor még a párttitkár… - …cukros Lenin Ezek nem sci-fi írások és nem merítik ki a 18+-os kategóriát, 14 éves kor alatt nagykorú felügyeletét ajánlom. Instant vers kategóriában olvasható ez a kis szösszenet, nem ajánlom, verset csak munkahelyen írok… - csütörtök reggeli abszurd Vizuálmédia kategóriában a Prometheus című filmet vettem elő, már készül a következő írásom Syndroma kategóriában… - ALIEN előzmény – Prometheus, de minek?Retro témában pedig két Commodore AMIGA konzolgépet szedtem szét… - Megjelent az AMIGA MÁNIA 05 - Commodore – Compact Disk Television – Commodore Dynamic Total Vision - AMIGA – Spellbound Ebben a hónapban ennyire tellett |
ALIEN előzmény – Prometheus, de minek?
Posted in Vizuálmédia on október 14th, 2012 by szergely![]() |
Párszor említettem már, hogy nem vagyok oda a vizuális médiáért, de néha szemezgetek az alapvetően vérszegénynek tartott mozik kínálatból. |
| Vegyük előre a konklúziót! Ridley Scottnak nem sikerült felvenni az eredeti kultikus történet 1979-ben elvesztett fonalát. Ami most elkészült és bemutatásra került azt nem tudtam az előző részek ismeretében értelmezni. Olybá tűnik a rendező többet szeretett volna fogni annál, mint amit a sorozat keretei nyújtani tudnak, nem is sikerült neki. A film, felületesen szemlélve is hemzseg a hibáktól és a homályba burkolózó értelmezhetetlen történésektől. Sokkal több kérdést vetett fel (erős logikai hibák képében), mint amit megválaszolni volt képes. Ismét olyan érzésem támadt, hogy ezzel a résszel megpróbálnak imbecillisnek nézni. Egy mélyebb, szőrszálhasogató elemzést nem ér meg számomra, ahhoz végig kéne néznem az egész eposzt, hogy az összes eposzi kudarcot kimutassam. Akinek van erre ideje, az tegye meg helyettem. Anno (80-as évekről beszélünk) láttam a sorozat klasszikus két részét, az ALIEN – (nálunk – A nyolcadik utas: a Halál, Ridley Scott rendezte 1979-ben) és az ALIENS – (nálunk – A bolygó neve: Halál, James Cameron rendezte 1986-ban) filmeket. Ezek akkor nagyon tetszettek. Mondanivalójukat röviden össze lehet foglalni. Az mber legmélyebb félelmeit feszegetik, sötét űr, idegen világok, rejtélyes üzenet, katonai és üzleti érdekű összeesküvések, testrabló paraziták, gyilkos szándékú kifejlett idegen(ek), nyomasztó sötét helyszínek, harc, halál, menekülés. Az élmény maradandónak bizonyult, az első két rész számomra az akció sci-fi horror filmek etalonja. Csendben megjegyzem, hogy az ALIEN3 – (nálunk – A végső megoldás: Halál, David Fincher rendezésében 1992-ben) harmat gyenge, de még nézhető volt. Az ALIEN: Resurrection – (nálunk – Alien 4: Feltámad a Halál, Jean-Pierre Jeunet rendezésében 1997-ben) viszont szánalmasra sikerült, gyorsítva bírtam végignézni, de úgy is pokoli módon untam… negyedszer már kár volt hozzányúlni! |
|
![]() |
|
|
A négyes sorozat előzményeként pedig ezt sikerül összehozni, szintén kár volt… Nem értem a film névválasztását, ez elvileg az ALIEN sorozat bevezető részének készült. Prométheusz görög mitológia alak, egy titán, aki ellopta az istenektől a tüzet és azt az mbereknek adta. Ezért Zeusz büntetésből arra ítélte, hogy a máját egy sas marcangolja… Nyitójelenettel sem tudtam érdemben mit kezdeni… Az úgynevezett Space Jockey (lásd Alien első rész) töketlenkedik egy lakatlan bolygón és megissza a furcsán oszcilláló fekete folyadékot (amiről nem derül ki, hogy sav, méreg, vírus, vagy valami félkész félszerves élőlény). Miközben a társai elhúznak, ő a halálával gyakorlatilag „beoltja” a bolygót a szétszóródó DNS-ével. Erről a bolygóról nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg a mi Földünk és mi ezeknek a lényeknek lettünk a genetikai leszármazottai. Szóval akkor ez most hogyan jött össze? Alien szörnyek hangyaszerű társadalma, Prométheusz a mitológiai titán és a Space Jockey-k, akik ezek szerint a lokális teremtők… |
|
|
Nézzünk pár további életszerűtlen dolgot, a teljesség igénye nélkül… A fekete anyaggal találkozó kukacokból valami kezdetleges mellkasrobbantó szerű kígyók (lásd Alien első, vagy második rész) lesznek, ami azért furcsa, mert ha az előzményeket nézzük, akkor ezeknek a lényeknek is szét kellene esniük. Ez sem semmi, hogy a kígyók támadása miatt a fekete anyagba eső geológusból (aki meghal), valami egészen csúnya és buta Frankenstein zombi lesz, ami-aki természetesen rájuk támad. Remek jelenet, csak unalmas, értelmezhetetlen és felesleges… Arról nem is beszélve, hogy az mbereknek mindig is késztetésük volt a halottaikat begyűjteni, felboncolni, eltemetni, vagy elhamvasztani… ez itt miért nem történik (mint az eddigi részekben)? A hipermodern automata orvosi műtőkabin természetesen belűről is vezérelhető, nem kap a beteg fájdalomcsillapítót. A tudósnő olyan kemény leány, hogy ájulás nélkül kibír egy komplett császármetszést. A polip-embriót műti ki saját magából. Miután a gép gondosan összekapcsozta a bemetszés helyét, a hölgyemény már szalad is intézni a „dolgokat”… Na persze aki amerikai hősnő, az nem más, mint maga az amerikai hősnő! A Prometheus űrhajó semmilyen fegyverzettel nem rendelkezik? Ezért ütközéssel kell az utolsó túlélő Space Jockey űrhajóját eltéríteni a céljától. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha a Space Jockey-k nagy sz@rban voltak, akkor az utolsó társuk miért aludt közben? Lehetne még kötözködni bőven, de inkább ugorjunk a végére… Természetesen a bolygón van még egy működőképes patkó alakú űrhajó, amivel a túlélő hölgyike és az android maradványa felszállnak és elmennek valahova! Ahelyett, hogy a mentőűrhajóban lévő nagyméretű arctámadót (lásd előzőekben a hölgyike hasából kiműtött polip-embrió), ami a zuhanást túlélő és nagyon mérges Space Jockey-ba belebabázik, kinyírnák! Azért azt még megkérdezném Ridley Scott papától: Ha ez egy 1979-es tény (pontosan ő volt aki rendezte), hogy az utolsó Space Jockey fosszilis tetemét a lezuhant patkó alakú űrhajó irányító székében találják meg, a mellkasa közepén egy picike lukkal (Alien első rész, 27. percében)! Akkor itt mért a mentőűrhajóban látjuk viszont, amint éppen egy közepes méretű kutyába oltott balett táncosnő kinézetű Alien királynő kel ki belőle, totálisan szétmarcangolva a testét? Ezt az ellentmondást vajon hogyan fogják majd feloldani a folytatásban? |
|
a blog halott, de élvezi…
Posted in Ajánló on szeptember 30th, 2012 by szergely| Menjünk visszább az időben, messzi messzi egy távoli gyufafej nagyságúra zsugorodott Gutenberg-galaxis-ban… A kisvárosban, ahol élek, nem látok tovább az orromnál, mert nem is akarok (különben is seggel vagyok előre, világdivat)… Tehát nincsenek kiadványok, pályázatok és Budapest sincs a látókörömben. A Hajós Alfréd művelődési ház (megszűnt már) üzemeltetne bármilyen időszakos papírkiadványt… Ismeretség, vagy felkérés nélkül hogyan jutna el a “kereslet a kínálathoz”? Tudni illik a közléskényszerem adott, ráadásul minden egységes koncepciót mellőzve, az előálló “produktum” nem tipizálható… Közléskényszer alatt egyébként azt a sajátos frusztrációmat értem, ami arra késztet, hogy a bejövő ingerek hatására szabadidőmben ne segget vakarjak és nézzem a Dallas-t, hanem adott témában több A4-es oldal terjedelmű szöveget írjak és azt valamilyen formában közre is kívánjam adni… Elvileg ezek az írások akár elpihenhetnének valamilyen háttértárolón is, de nem jó érzés ha ezt teszik… Idén értem meg azt, hogy egy másik tematika kapcsán (ReTRo) több cikkem is megjelent nyomtatásban, különböző helyeken. Furcsa és újszerű érzés volt. Tehát nincs más hátra, nagy mennyiségű frusztráció kiélésére maradnak az Internet-es eszközök! 140 karakternyi Tweet, vagy egy kép + pár mondatos Tumblr bejegyzés elkészítése nem elégít ki. Sőt… semmilyen kényszer kezelésére nem tartom alkalmasnak, legfeljebb felerősíti őket. Multi irányú szűrhetetlen, redundáns adatfolyam inputot generál… Lásd, ha négyszáz mber beszél egyszerre egy légtérben, akkor nem hallom meg a saját hangom. Megszokásból próbálom a leiratkozás gombot nyomkodni rájuk, sajnos kevés sikerrel. Na szóval itt pedig a terjedelmi korlát szűk… tényleg nincs más hátra, ha halott, ha nem blogolni kell. Addig amíg az utolsó ilyen szervert ki nem húzzák a konnektorból… Pénteken szembesültem azzal, hogy az egyetlen rendszeres olvasóm eltévedt a különböző “projektek” laza szövedékű útvesztőjében… Installáció kategóriában született meg két írásom. Az egyik egy vízió, a nők és a férfiak sajátos viszonyáról, a jövőben… - ADAM 1.0 avagy a hirdetés A másik történet még az előzőnél is egyszerűbb és hétköznapibb, az ébredés után kialakuló frusztrációval foglalkozik… - A lazulás Az eddigi installációk hangvételéhez képest mindkét történet valódi 18+ lett! A választott téma jellege és a kifejtés módja miatt az olvasó nyugalmának megzavarására alkalmas lehet…Instant vers kategóriában olvasható ez a kis szösszenet, már a címe is rossz, nem ajánlom… - …köpsz, vagy nyelsz?Vizuálmédia kategóriában filmek gyengécske mondanivalóját vettem nagyító alá… - mert Resident Evil-ből öt van… Retro témában pedig egy szovjet elektroncsöves számítógép került terítékre utoljára, de van még pár érdekesség … Ebben a hónapban ennyire tellett az időmből és a frusztrációmból |










