Mellonta Tauta

…Beatrice feldolgozás “én már kidobtam a TV-t” jeligére!

S egy híradót vágyol Erős Antoniától

Nézed az adót, de csak reklám alakul

Akkor inkább nézel

Al Jazeerát arabul

Mer’ elfogyott a türelmed már

Negyed óra egy blokk?!

Hát hol a határ?

Száz éve látod fiam az volt a jó

Nem volt ennyi reklámnak ennyi szenny adó

Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!

A TV előtt jól elmegy az élet

Tompulnak az agyak, élesek a képek

Hadd süljön az agyvelő a szappan operáktól

De eleged van már a libero reklámból

Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!

Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!

A munkának vége, megjössz a gyárból,

S egy híradót vágyol Erős Antoniától

De TV kapcsolóért kezed hiába nyúl

Mert bárhova nyomod, vagy Calgon vagy Ambipur

Nézed, hogy mi folyik itt!!

Mert ami itt folyik, attól a szemed kifolyik!!

A sok baba $€@@től savanyú a szád

Nemigen fogod megenni már a vacsorád!

Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!

Negyed óra műsor, Negyed óra hirdetés,

Nesze neked szórakozás!

Nem a „kis” kozmosz sorozatban megjelent Ötvenedik címet viselő fantasztikus elbeszélések gyűjteményről lesz szó, hanem arról, hogy ez a félszázadik blog bejegyzésem az SFblogon…

Január közepén kicsit búvárkodtam (bulvár - kodtam) a hírek között és rábukkantam egy témára, ami „megtetszett” azóta néha csámcsogok (orosz nyelvű blogok, cikkek olvasgatása, videók nézegetése) rajta…. Pálcát törni nem akarok, sőt kifejezett véleményem sincs már (néhány bejegyzéssel hátrébb már kifejtettem), egyszerűen csak érdekel. Íme az eredmény: a Google erre a kereső szóra „Аватар и Стругацкие” (Avatar és Sztrugackij), 110.000 találatot ad, hogy miért is?

Moszkvában felröppent a hír, hogy az amerikaiak nemes egyszerűséggel lopták az “Avatar” sztoriját Sztrugackijéktól, mégpedig (a hír szól így) a 60-as években megjelent Мир Полудня/Мир Полдня (»Delelő univerzum«) ciklusba tartozó műből…

Kiegészítésként hozzátenném, hogy maga a „Delelő univerzum” ciklusba tartozó hét Sci-Fi mű //1959-1967 - Ugrás a jövőbe, 1964 - Nehéz istennek lenni, 1969 - Lakott sziget, 1971 - A kölyök, 1974 - Fiú a pokolból, 1979 - Bogár a hangyabolyban, 1985 - Válaszd az életet //, 1961 és 1985 között íródott, tehát bajosan jelenhetett meg ez a ciklus a hatvanas évek elején. A szóban forgó, plágiummal érintettnek vélt mű eredeti címén, ЛДЕНЬ, XXII ВЕК (Dél, XXII. Század) magyarul is megjelent, Ugrás a jövőben címmel. Szerencsére meg van de még nem elolvastam el. Ezek után természetesen duplán kíváncsi vagyok rá!

Az orosz nyelvű oldalak szerint Borisz Sztrugackij a témában azt nyilatkozta, hogy még nem látta a filmet, nem is valószínű, hogy megnézi, de nem is vádolja az “Avatar” alkotóit plágiummal! Talán az a gyanú alapja, hogy Sztrugackijék könyvében a bolygó őshonos lakói a „kutyák” hasonlítanak a filmben megjelenített – macska szerű bennszülött lényekre.

Ehhez az „Avatar plágium” témához kapcsolódó mű, Poul Anderson által 1957-ben írt kisregény, a Nevezz Joe-nak (Call me Joe), ami a Nyikorgó Idegen - Fantasztikus elbeszélések gyűjteményben megtalálható (Delfin könyvek sorozat). A történet röviden annyi, hogy a Jupiter felszínén végeznek egy kísérletet oly módon, hogy a tolókocsiba kényszerült főszereplő, a “telpás” egy készülék segítségével irányítja a drága pénzen létrehozott mesterséges Jupiter-lakó kentaurt. A történet végén pedig egy gondosan előkészített meglehetősen elegáns ember – kentaur, test - tudat cserét hajt végre, ami a megnyomorodott testének halálához vezet… Arra leszek kíváncsi, hogy Poul Anderson jogutódjai fogják e emiatt, perelni James Cameront?

Ha már Sztrugackij testvéreknél kötöttem ki, akkor… Január elején végre sikerült elutaznom Szaraks bolygóra (lásd Lakott Sziget vagy Válaszd az életet) és a délutáni sugárcsapás alatt készíteni pár felvételt…

Na jó csak vicceltem, ezek a „képek” 2010.01.03-án készültek és a Börzsönyben. „Megbüntettem” a Hanimex FD35d-ös tükörreflexes fényképezőgépemet (mert olyan hideg volt, hogy ha nem tartottam a kabátom alatt, akkor egyszerűen befagyott szegény), felszereltem rá egy Telephoto előtét lencsét, „megragadtam” egy tekercs 2007-ben lejárt szavatosságú Fortepan 100-as fekete-fehér filmet és katt-katt… Mondjuk, azt nem tudom, hogy havas tájat minek fotóztam nagy fényerejű gyűjtőlencsével, pláne UV-szűrő nélkül? De így legalább az összes kép túlexponált lett (még rátett a lejárt szavatosság miatti túlhívás is) a sajátos sárgás színét pedig az adja, hogy a színes szkenner, működési elvéből következően nem igazán alkalmas fekete-fehér negatívok színhelyes digitalizálására

Ismét két volt CCCP (ukrán származású) író munkáját vettem a kezembe, egyikük sem tartozik a túlzottan ismert kategóriába, hát épp itt az ideje őket megemlíteni!

A Leningrádi Állami egyetemen tanult filozófiát, dolgozott rakodómunkásként, matrózként, postásként, harcolt a II. világháborúban, diák korától kezdett el írni, novellákat, drámát és sci-fit. A “Három nap egy esztendő” című kisregénye 1963-ban jelent meg. Saját bevallása szerint tudományos fantasztikus írásaiban, a jelenünket és a Földünket jeleníti meg szívesen.
A kisregénye ez alatt a majd félszáz év alatt sem avult el, játszódhatna akár a közvetlen jelenünkben is. Korosztiljov a mérnök, egy véletlen erőmű baleset folytán a felgyorsult idő foglya lesz, egy köztörvényes bűnözővel együtt. Ez a véletlen meglehetősen furcsa és idővel kellemetlen, sőt életveszélyes szituációkba sodorja pórul járt főhőseinket, akik a környezetükhöz képest felgyorsultak és ez a gyorsulás fokozódik…
Szever Ganszovszkij nyomtatásban megjelent írásai (az orosz címek fordítása hozzávetőleges!):
- В рядах борцов. — М.-Л.: 1951 //Harcosok soraiban NF//
- Надежда. \ Рассказы и повесть. — М.: 1955 //Remény NF//
- Шаги в неизвестное. \ Фант. повести и рассказы. — М.: Детгиз, 1963 // Három nap egy esztendő 1963//
- Шесть гениев. \ НФ-повесть и рассказы. — М.: Знание, 1965 //A hat géniusz 1965 (önálló kötet)//
- Три шага к опасности \ Фант. рассказы. — М.: Дет. литература, 1969 // Három lépésnyire a veszélytől 1969 (önálló kötet)//

- Идёт человек. \ НФ-повести и рассказы. — М.: Молодая гвардия, 1971 // Egy ember jön (önálló kötet) //
- Люди этого часа. \ Сб-к одноактных пьес. — М.: Искусство, 1974 //Emberek ebben az órában/ Zb egyfelvonásos darab//
- Инстинкт? \ Повести. — М.: Молодая гвардия, 1988 //Ösztön?//
- Стальная змея \ НФ-рассказы. — М.: Знание, 1991 //Acélkígyó//

Az orosz nyelvű oldalon felsorolt további negyvennél is több fantasztikus novellájának címének lefordítási kísérletétől most eltekintek de köztük van a magyarul megjelent „Jön az ember” és „A harag napja”is …
- Három nap egy esztendő 1963, Kozmosz Fantasztikus Könyvek 1972
- День гнева (рассказ) - A harag napja 1967, (Árvay János) , Galaktika 11. 1974 és Galaktika 187. 2005.
- Идёт человек (рассказ)\ Пионер, 1966 - Jön az ember 1971, (Székely Sándor), Kozmosz Fantasztikus Könyvek Ötvenedik 1977

Moszkvában született (egyes források szerint Kievben), tizennyolc-tizenkilenc éves korától publikált, kritikai, irodalomelméleti cikkei 1935-től jelennek meg, közben a kievi egyetemen tanul filológiát. A megszállás alatt részt vesz az ellenállás munkájában, 1943-ban letartóztatják és deportálják, Auschwitz felé „menet” megszökik. Könyveit a világháború után kezdi írni, első műve 1958-ban jelenik meg „Az arcvonal keleten van” címmel.

A “Fénykörben” című írása 1965-ös keltezésű, ennek a regénynek a kiolvasása igen nehezemre esett, de ez nem a szerzőjének a hibája… Azért volt nehéz olvasmány, mert elborzaszt annak a tudata, hogy 1939-1945 között ez így, ha nem is ilyen formában, de megtörténhetett? //Anno szintén olvastam Robert Merle – Mesterségem a halál című regényét, akkor is ez volt az érzésem, nem volt könnyed nyár esti olvasmány!// A mű alapvetően nem életrajzi ihletésű, de mindenképpen megtörtént, megrázó háborús eseményekről olvashatunk, gyakorlatilag a sci-fi alaptörténetből kitekintve.

A főszereplője, Calude Lefévre orvos visszaemlékszik a háború alatti kilátástalanságra és az akkor átélt megpróbáltatásokból merít erőt, miközben egy világméretű kataklizma néhány túlélőjével együtt egy másfajta , de hasonlóan kilátástalan helyzetet próbál, ha nem is megoldani, de valamiképpen uralni. Nagyon érdekes, hogy csak a könyv legvégén derül ki, hogy melyik történet szál az „igazi” és melyiknek, mi is a pontos szerepe.
Összességében a történet sci-fi alapötlete és a végén elhelyezett csattanója, ami végül még is egy komoly személyes tragédiába torkollik, egyszerűen zseniális.

Mérei Ferenc által írt utószóban további érdekességeket olvashatunk a szociálpszichológiai kísérletekről, ebben a témában.
Ariadna Grigorijevna Gromova megjelent írásai (az orosz címek fordítása hozzávetőleges!):
- Линия фронта — на востоке. \ Роман. — М.: 1958 //Az arcvonal keleten van//
- По следам Неведомого. \ НФ-роман. — М.: Трудрезервиздат, 1959 — (совм. с В. Комаровым) //Ismeretlen nyomában - V. Komarov csillagásszal közösen//
- Поединок с собой. \ НФ-роман. — Урал, 1962, 9-11; М.: Детгиз, 1963 //Párbaj önmagammal//
-  Мы с тобой одной крови — ты и я! \ Повесть. — М.: Детская литература, 1967, 1976 //Te is én is – egy őstől származunk!//
- Кто есть кто? (фант. детектив) \ Смена, 1969, 8-18 (совм. с Р. Нудельманом) //Ki kicsoda? - Raffael Nudelmannal közösen//
- Вселенная за углом (повесть) \\ Мир приключений, 1971 //Az univerzum sarka körül//
- В круге света (повесть) \\ Фантастика-1965-2, 1965 //Fénykörben//
- Глеги (повесть) \\ Фантастика. 1962, 1962 //Glegi//
- Дачные гости (рассказ) \ Ангара, 1968 //Nyár vendégei//
- Очень странный мир (рассказ) \ Ангара, 1968, //Nagyon furcsa Világ//
- В институте Времени идёт расследование. \ Фант. роман. — М.: Детская литература, 1973 //Az Idő Intézet vizsgálata//

Hivatkozások:
Kozmosz Fantasztikus Könyvek 1972-es kiadás,
Ganszovszkij és Gromova életrajz/utószó,
valamint a ru.wikipedia.org a szerzőkről szóló
forrásnyelvű oldalai.

//Először is beírok magamnak egy fekete pontot, mert 2009 október 24 óta nem írtam könyvismertetős bejegyzést… minden más vackot igen … pedig azóta sem szűntem meg olvasni, itt az ideje, hogy szemezgessek a kedvenc és a nem kedvenc olvasmányaimból.//

Krzysztof Boruń (Częstochowie, 1923. november 29. – Varsó, 2000. május 22.) lengyel származású, újságíró és sci-fi író, alapítója a Lengyel Asztronautikai Társaságnak és a Lengyel Kibernetikai Társaságnak… A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban, 1969-ben megjelent Antivilág novelláskötetében négy elbeszélését olvashatjuk el. Mondom sajnos csak négyet mindegyik írás elgondolkodtató, esetleg bizarr és egyben szórakoztató! Én szívesen elolvasnám a többi nagyobb lélegzetű művét is, mert úgy sejtem megérné!!!

Különösen figyelemre méltónak találtam az “Antivilág” című novellát //ami alapvetően egy fizikai képtelenségre épül, egy egész bolygó antianyagból// amiben a gigawattnyi Mberi értetlenség „sziporkázik” fel előttünk. (Mi lehet vajon az Mberi értetlenség mértékegysége?) Az Mberek régi jó szokásukhoz híven, ismét mérhetetlen pusztítást végeznek és alul maradnak, de a(z) (anti)világért sem adnák fel a tudományos (idő közben küzdelemmé fajult) érdeklődésüket! (ha már itt vonogatjuk a párhuzamokat akkor a Pocahontas - Avatar történet fő konfliktusa)
„A boldogság gyára” a teljes személyiség cseréről szól, amelynek a végére az író levezeti azt a tételt (amit folyton hangoztatok), hogy az alany és orvosa igyekezete is hiába való, hiszen az Mber képtelen kibújni a saját bőréből… „A levél” a kötet egyik legbizarrabb írása, a hajótörésről, a lányról és kalandjáról, a félőrült potyautassal…

A “Lidércnyomás” ami viszont egy zagyva vonatozós csajozós unalmasnak tűnő sztorival indul el, az életfolyamatok lelassítására irányuló //a hibernációt  is egyfajta időutazásnak tekintik?// biológiai kísérlettel folytatódik, majd átcsap egy furcsa utópisztikus képbe, ahol nem is tudja az Mber eldönteni, hogy a szaladgáló hibbantak a rácson kívül garázdálkodnak, vagy épp belül helyezkednek el? A vége tartogat még egy komoly meglepetést, de azt inkább nem lövöm le!

További művei (az Antivilágot kivéve nem jelentek meg magyarul, így a címek lengyel fordítása hozzávetőleges! Abszolúte fenntartom a tévedés jogát!)

•    Zagubiona przyszłość, (współautor: Andrzej Trepka), 1954.
(Elveszett jövő Andrzej Trepka-val közösen)
•    Proxima, (współautor: Andrzej Trepka), 1956.
•    Kosmiczni bracia, (współautor: Andrzej Trepka), 1959.
(Kozmikus Testvérek)
•    Próg nieśmiertelności, 1975 (A halhatatlansági küszöbérték)
•    Ósmy krąg piekieł, 1978 (A pokol nyolcadik bugyra)
•    Małe zielone ludziki I, 1985 (A kis zöld Mberek I.)
•    Małe zielone ludziki II, 1985 (A kis zöld Mberek II.)
•    Jasnowidzenia inżyniera Szarka, 1990 (Szarka mérnök tisztánlátása)

Novellák:

• Antyświat i inne opowiadania fantastyczno-naukowe (1960) (Antivilág)
• Toccata, KAW, Warszawa 1980.
• Człowiek z mgły, Alfa, 1986. (Az ember, a köd és az Alfa)

Hivatkozások:
Kozmosz Fantasztikus Könyvek 1969-es kiadás,
Krzysztof Boruń Néhány szó a szerzőről,
valamint a pl.wikipedia.org a szerzőről szóló
forrásnyelvű oldala.

Még egyszer BUÉK a 2010-es évre!!! És amit főleg kívánok mindenkinek jövőre, az az egészség és a tengernyi sok türelem (pl. 6. szabad parlamenti választáshoz)…

Chelloveck Úr szíveskedett ellőni egy csomó orosz képeslapot, kb. 30 perc keresgélés után találtam a szekrényben egy olyan 1989-es kártyanaptárt, ami CCCP és Neki biztosan nincsen meg!!!
//ez is 3D-s ám! alá Avatar,
csak sokkal jobb!!!//

Rögtönzött előző év összefoglaló következik időrendi sorrendben össze -vissza
November 27-28-án sikeres államvizsgát tettem régi restanciám volt ez, örülök a dolgozatnak is, szerintem remek anyagot hoztam össze rekord idő alatt (A földügyi nyilvántartás(ok) földrajzi adatainak felhasználhatósága… adatminőség, adatkomplexitás növelésének szükségessége… egy alapvetően közérdekű, de közutálatnak örvendő terület tükrében, meg ilyen “szépségek”) 

Augusztusban indult el a blogom jó döntés volt ez a firkálás, részemről legalább is, jobb mint “hallgatni”, pedig az mondják azt “arany”! 22 kategóriában 46 bejegyzés született, a nemtetszésre, vagy épp tetszésre kb. 100 megjegyzéssel, miknek nagyon örülök! Tekintélyes mennyiségű jegyzetem, (sajtcetlin felvezetett ötlettől a több oldalasig) két egyéb sehova máshova be nem sorolható firkálmány, meg vagy 5 úti-beszámoló vár türelmesen a sorsára (pontosabban az ihletre, vagy hogy megszáljon éljel a Buddha). Aminek különösen örülök, hogy több agymenésem is napvilágot látott más oldalon lnpeters jóvoltából, Neki ezt külön köszönöm!

íme azon könyvek egy része, amikkel a higanygőz lámpa fényében (állandóan üzemelő 100w-os hagyományos izzók által indukált gigawattnyi villanyszámára tekintettel kompakt van mindenhol) kifolyattam a szemem 2009-ben

Abe Kóbó - A negyedik jégkorszak, A dobozember, A homok asszonya sajnos több művet nem igazán találtam tőle…
Akutagava Rjúnoszuke - Víz alatti emberek, Éneklő borz, sajnos A hottoko álarc-ra még nem volt időm, pedig!
Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Stalker / Piknik az árokparton, Újonc a világűrben, Válaszd az életet, egyik nehezebben emészthető meg mint a másik és a Lakott sziget ami rögtön felkerült az örökös kedvenceim listájára!
Mihail Jemcev – Jeremej Parnov - Világlélek szintén kedvenc!
Brian W. Aldiss - Amíg világ a világ, Földburok, Szürkeszakáll, A rendszer ellenségei, Aldiss nagy kedvenc!
Krzysztof Borun - Antivilág, szintén kedvenc!
W. Hamilton Green (Galántai Zoltán) - Mars 1910 egyértelmű pozitív csalódás, de a vége össze lett csapva…
eszembe jutott, hogy kimaradt Howard Phillips Lovecraft -Az őrület hegyei címet viselő kötete, ami három nyomasztó még is lebilincselő dark fantasy (vagy inkább horror) novellát tartalmaz… nagyon tetszett
Újra elolvastam és még mindig Top10-es!
Clifford D. Simak - A város
Csernai Zoltán - Titok a világ tetején
John Wyndham - A triffidek napja
Ian Watson - Űrgárdista, Inkvizitor, Harlekin, Káoszgyermek
Joe Haldeman - Örök háború
George Orwell - Állatfarm
Weöres Sándor - A teljesség felé

Frissebb (XXI. századi ) megjelenések, amik kellemes meglepetést okoztak:
Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) - A csonkolás művészete
Metagalaktika 9,5 és 10

Amit pl. továbbra sem
Megint elkezdtem R.A. Salvatore Sőtét Elf ciklusát olvasni (Otthon, Száműzött, Menedék 10pontos) és a Kristályszilánk elején megint feladtam a küzdelmet… alacsony a monotónia tűrésem, ez a könyv az előzőekhez képest pokoli unalmasra sikerült 
Pierre Barbet - Baphomet birodalma, az író feltalálta a “barokk tőmondatot” olyan volt mintha egy vázlatot olvasnék…

Kéretlen és utált melóból igazi kétoldali kezdődő és elhatalmasodni látszó (nyugtával a napot!) hobbivá kezdi magát kinőni //a digitális fényképezést még mindig rühellem!!!//… jelenleg Sci-Fi mellett már eszem az analóg fotózással és a (Super8 ) keskenyfilmezéssel foglalkozó könyveket is!
Németh József - Különleges objektivok (Fotokönyvtár 1958 )
Dr. Sevcsik Jenő - Hefelle József - Fényképészet
(Műszaki Könyvkiadó 1980) mind a két könyv analóg témában sláger gyanús

csuda boldogok lehetnek azok, akik megelégszenek egy sor piros és egy sor barna kötésű könyvel… mi meg a sokadik könyvespolcot is kinőttük (de két sorban) lassan már “tárgybehozatali tilalom” lesz itt elrendelve!!! (komplex fél lakást átfogó könyvespolc rendszer elkészültéig)
//Főleg, hogy találtam elfogadható áron műszaki lexikont ami 4178 oldal… 1970-től, a kiegészítő kötet 1980-as… szégyen gyalázat, hogy azóta sem készült újabb! Vagy nem is fejlődtünk annyit, hogy indokolt lenne? Nem is lennék meglepve!!! //

Filmek?
le tocsin de Tchernobyl - 1987, Homok asszonya - 1964, Szárnyas fejvadász 1982, Taxidermia 2005, District 9, Obitaemiy ostrov - 2008, Stalker - 1979, The Beastmaster - 1982, Avatar - 2009 … stb. stb. azt hiszem a legnagyobbat a vastagon szedettek durrantak…

Csupa pozitívnak értékelhető dolgot szedtem ide össze mintha én egy optimista mindig mosolygó, mindenre figyelő, depresszió és epegörcs mentes Mber lennék? Pedig hááát… tulajdonképpen évek óta nem volt “jó évem”, a szó gyermekien naiv értelmében (Kereszt, Nagyi, Apa, Nagybácsi nyugodjatok békében!!!)…

Kegyeletteljes Karácsonyi Ünnepeket és

Sikeresebb Új Évet kívánok mint az idei!

Stílusosan ezzel a meglehetősen viharvert, de anno tényleg a CCCP-ből kapott képeslappal

//nem kioktatásként, csak érdekesség képpen a С Новым годом! Boldog Új Évet jelent, ott az Újévben hozza a дедмороз (télapó) a karácsonyfát// Biztosan van hó is, meg rekkenő hideg is, nálunk sajnos elolvadt

A piros ruhás a дедмороз a fehér ruhás meg Снегурочкá (hópelyhecske)

Aki még nem látta, az most szíveskedjen nem tovább olvasni

Avatar (2009) írta és rendezte James Cameron, látványvilág, 3D:
… előre bocsátom, én nem vagyok nagy filmrajongó (persze van jó pár kedvencem), gyakori mozilátogató meg pláne nem vagyok (inkább olvasom vagy rejtvényfejtek)…
Az utolsó ilyen “jellegű” alkotás, amire vissza tudok emlékezni, az a Rémálom az Elm utcában sokadik vérszegény része volt, 80-valahányban. Jót nevettem a piros-kék színszűrővel ellátott papír szemüvegen, amin keresztül néztük, azt a pár percnyi 3D effektet, na jó mondtam akkor

Most, cirka 20 évvel később, egy polarizált lencséjű napszemüveggel az orromon foglaltam helyet a nézőtéren és néztem meg 2óra 46percnyi 3D-t.
A film egyébként is lenyűgöző látványvilágú, de a 3D megoldásoktól tényleg bárkinek tátva marad a szája, mert nagyot dob rajta! Van egy-két olyan jelenet, amikor (pl. Kvarics ezredes hirtelen, felénk fordul a nem kicsi kézifegyverével, vagy potyog az izzó pernye, száll a hamu) az Mber önkéntelenül reflexszerűen hátrébb akarna mozdulni, olyan meggyőző a térhatás.
Külön említést érdemel a film gondosan összeválogatott színvilága, ami nappal klasszikus dzsungelnek tűnik, (ha az idegenszerűség érzékeltetése volt a cél) az éjszakai jelenetekre különösen igaz, hogy rengeteg a kék, zöld és lilás árnyalat jelenik meg, szinte miden lumineszkál.
Ha „esetleg” valaki a sztoriját nem is tudná igazán értékelni (ezen nem lennék meglepve), de már önmagában a látvány kedvéért is érdemes megnézni ezt a filmet!!!

Aki még nem látta, az most szíveskedjen nem tovább olvasni mert a történetet viszont nem vagyok hajlandó puszta udvariasságból „megkímélni” a kritikától…
Ez a másik két felidézett film, szerintem jól példázza, hogy a tulajdonképpeni Avatar sztori egy sokszor bemutatott (gyakorlatilag közhelyességig mutogatott), rendesen elcsépelt történet! Szokásos rajzfilmes (mesefilmes, gyerekfilmes) klisékből van összerakva, így előre látható, hogy a milyen „váratlan” fordulatok vannak még hátra…

Az ausztráliai sivatag közepén van egy hely, ahol az őslakosok szerint a zöld hangyák álmukkal a világot teremtik. Egy bányatársaság igényt tart a területre, mivel ott nagy uránkészletet gyanít. A munkálatok megindításával együtt megkezdődik az őslakosság tiltakozása. Hackett geológus mintegy két tűz közé kerül ebben a viszályban, de végül az őslakosoknak ad igazat. Ügyük eleinte nyerésre áll, s egy időre leállítják a bányafeltáró munkálatokat. De aztán a fellebbviteli bíróság elutasítja a panaszukat.

John Smith, aki a pénzéhes angol telepesekkel együtt érkezik az Újvilágba, egészen más, mint az útitársai. Az aranynál sokkal jobban érdekli az a furcsa, titokzatos világ, ahol élni fog. Egyik felfedezőútja során megpillantja Pocahontast, a szépséges indián hercegnőt, és az élete egy csapásra új értelmet nyer. A lány - törzse tilalma ellenére - bizalmába fogadja az idegent, és mókás barátaival, a mosómedvével és a kolibrival feltárja előtte a vadon titkait.

Szóval ennyit az „eredeti” sztoriról ismét konstatálnom kellett, hogy nincs új a nap alatt!
Ahhoz képest, hogy bányászni mentek oda az Mberek, egész komoly haderőt vonultattak fel furcsa módon egyetlen helyre, a külszíni fejtés környékére összpontosítva. A harci helikopterek még elmennek, de kicsit túlzónak tartom a két gigantikus levegőben úszó harci erődöt, egy régi játéktermi repülőgépes lövöldözős játék jutott eszembe //Counter Attack//, abban volt egy olyan bazinagy, amit nagyon nehéz volt kilőnöm…
Tetszettek a harci robotok, csak nem értettem a céljukat toronyház méretű lánctalpas erő és munkagépeknek minek fegyveres kíséret? Egy ekkora méretű gépet még tankkal is nehéz kilőni, nem hogy nyíllal és a bánya is remekül vissza adja gyöngyösvisontai hőerőmű külszíni fejtését :-)  Azon kívül még azt gondolom, hogy nem csak a főmolesztátornak, hanem a pozitív főhősnek is “illik” jobblétre szenderülnie a végére… ugyanis a leges legvégén egyből az ugrott be, hogy a főkonfliktus utáni pokoli unalmas nyugodt élet ami rájuk vár???

Ez a sebtében összedobott írás átka, hogy mindig úgy érzem, valami kimaradt szóval a rendező fontosnak tartotta kiemelni, hogy mi már elpusztítottuk Földanyát a felelőtlen viselkedésünkkel… érdemes lett volna jobban érzékeltetni azt, hogy ez tulajdonképpen egy kezdődő filmdráma! Hiszem ha a történetben szereplő humanoid faj tényleg az Mberiség, akkor  soha nem fog belenyugodni ebbe a vereségbe… nem győzőtt a “józan ész” csak 5évet kell várni, hogy megérkezzen a következő katonákkal, atombombával és több 1000 harci robottal teletömött fotonűrhajó az Alfa Centauri környékére és ismételten megszállja Pandorát…

 Szóval mindent egybe vetve ez nem tartozik a rossz filmek közé, de olyan kiemelkedően extrát sem kaptam tőle, viszont a látványát tekintve egyenesen kiváló és megnézésre érdemes!

Ennek a filmnek lesz vajon második része? Azért nagyon remélem, hogy nem ez lesz a sztorija… Pocahontas 2. - Vár egy új világ! (Pocahontas II - The Return of John Smith, 1998 )
Pocahontast hajóra száll, hogy az indiánok békeköveteként Angliába utazzon. Az útján elkíséri kissé túlméretezett testőre, Uti és egy fess úriember, John Rolfe. Potyautasként három kis barátja is velük tart: Meeko, a mosómedve, Percy, a kiskutya és Flit, a kolibri. A nagy vízen túl azonban nemcsak a virágzó London vár az okos és bátor Pocahontasra, de a kapzsi és gonosz Ratcliffe is, aki ellene van a békének. Miközben Pocahontas a királyi bálra készülődik, egyre jobban megkedveli John Rolfe-ot. Ám amikor hirtelen feltűnik a halottnak hitt John Smith, az indiánlánynak választania kell - két szerelem és két világ között…

Az utóbbi években egyre ritkábban van kedvem PC-s játékokkal foglalkozni, ennek oka (öregebb vagyok mint az M7, mert azon volt generál) …
a megjelenő játékokat üzleti, vagy ki tudja milyen megfontolásokból csilli villi grafikával,
félkészen, tele hibákkal, és rendkívül alacsony játszhatósággal és idegesítő védelemmel jelentetik meg…
Elég kiábrándító, egy x ezer forintos gyári játéknál a hibák miatt frissítéseket, a védelem miatti lassulás vagy állandó cd piszkálás pörgetés (pl. Warhammer 40000: Dawn of War) miatt crack-et keresni…

Most véletlenül a fáradtság volt a fő motivátor arra, hogy szétnéztem a “Közveszélyes Munkakerülő” blogon valami jó kis agyzsibbasztó Point ‘n’ click kalandjátékot kerestem estére, amit nem kell telepíteni, meg szüttyögni vele, csak futtatom a böngészőben… nos szerencsére ebben nincs hiány!!! Sikerült is találnom egy magyar fejlesztésű sci-fi kalandjátékot… //közben rájöttem, hogy egyszer már megtaláltam, csak mivel a bemutató képnek egy zöld sörös doboz volt kitéve? ezért átsiklottam rajta érdektelenségből// Most is majdnem így járt szegény játék… de szerencsére (vagy inkább sajnos?) a kíváncsiságom erősebb volt mint a sör iránti érdektelenség

Szóval a Red Herring Games által fejlesztett Morningstar nem túl friss darab így decemberben, mert május hóban jelent meg és közel 500ezren játszották on-line… mit is mondhatnék? Nem véletlenül!
Ezt bebuktam, a poszt megírása előtt (kb. 20 perc alatt) ismét végigjátszottam, immáron tán ?4-edszer? mert annyira tetszik (előző olvasmány, vagy filmélményre emlékeztető, de mindenféle plágium felvetése nélkül!) a hangulata.

Remek a grafika, bevezető és vége animáció, zene (ami sehol sem idegesítő), remek látvány és hang effektek, töménytelen ötletes megoldás (illetve annak keresése) jellemzi.
Az összetettségéről annyit, hogy a magyar végigjátszás (walkthrough) 179 tevékenységet említ, //ami ha azt vesszük, hogy ez egy pár megás flash játék?// aminek elvégzése nélkül nem lehet a végére eljutni nekem két éjszakába is nyúló nyomkodás után sikerült realizálnom ezt
Az angol nyelvezete (mert hogy a játék szövege angol) egyáltalán nem bonyolult, remek párbeszédek vannak benne, sőt néhol jókat röhögtem, mert fényesnek épp nem nevezhető angol tudásommal is kiértettem, hogy a két szereplő jócskán be-beszólogat egymásnak.
Néhol lehet olvasgatni, de ez az akadály clikkelésre elhárul, ha a fölső sorban lévő radio gombot nyomkodjuk, akkor a kapitány (non-player character) elismétli az utolsó még végre nem hajtott művelet(ek)et tömören…
// Közben rájöttem, hogy mire emlékeztet kisiskolás koromban volt egy színes nagy alakú NASA-s képregényem, ahol szintén valami hasonló szituációban voltak M-berek! Imádtam azt a képregényt, fogalmam sincs hova rekkentettem, pedig 98%-ban meg van minden, két darab tűnt csak el, egy klasszikus Conan és ez a finn vagy dán nyelvű remekmű //

A történetről nem sokat fogok mondani, mert akkor lelövöm a poénokat és az nem jó!!!
A lényeg, hogy villogó vörös fények rázkódás, a padlójára zuhanunk, az ablakon kitekintve egy bolygó felszíne közeledik vészesen… az űrhajó jóvoltunkból kényszerleszállást hajt végre a Béta Cygni rendszer második bolygóján, ami egy kiégett ritka légkörű sivatagos, nem túl barátságos hely. Valamilyen gravitációs torzulás okozta a balesetet…
A hajó kapitányt felnyársalja egy fémtárgy az összetört vezérlőpultnál (nincs valami fényes jókedvében), a hajómérnök félig megfagyva lóg ki a hibernáló kamrából (amiből mi szimplán kizuhantunk a padlóra), nincs energia, leállt a reaktor, szökik a levegő, elromlottak a hajtóművek, mi kellhet ide még?
//imigyen szóla Zarathustra:
- most már mindenünk megvan!!!
- miért mondod ezt barátom, hiszen teljesen kilátástalan a helyzet!
- na látod, megmondtam, hogy már csak ez hiányzott!!!//
és kezdődik a szinte vég nélküli klikkelés és próbálgatás

Amit nem értettem a játékban, hogy pontosan mi is a MI szerepünk ezen a hajón?
dr.House fejű és stílusú utas, akinek mellesleg remek meglátásai vannak a megoldással kapcsolatban? A kapitányt meg a mérnököt egyből értettem…
Szintén furcsa, hogy hogyan kerül a játékba a ?sörrel? és a ?buddha szoborral? kapcsolatos tevékenység minden esetre jó poén mind a kettő, mert órákig szüttyögtem mire rájöttem, hogy mi az ábra. Ennyi mászkálás, clikkelés és agyalás után vártam valami igazán eszelős szívatást a végre (mondjuk az elmaradhatatlan idegen kód feltörésen kívül) de az alkotó ez esetben megkegyelmeztek… így sem maradt hiányérzetem!

A többi történésről beszéljenek a képek, amiket játék közben “lőttem”

Magyarországon nagyon nagy divat lett besírni, mindenen…

Én ettől eltekintenék, csak annyi lenne a kérésem, hogy ezt a számomra minden valóságalapot nélkülöző, színes tudományos fantasztikumot, az úgynevezett “országos bross urát” ne…

Ne az én adómból és ne hozzám terjesszék be!!! (vagyis fel, mert emeleten lakom)
Vagy a XXI. században még mindig él önökben az a tévhit, hogy amit sokat szajkóznak és a kisbíró is kidobolja a falumban, azt beveszem, mint a SEDUXENT???

Naés? Naés? Valaki, valamikor valamit mondott!
Naés? Naés? Valaki, valamikor valamit hallott!
Naés? Naés? Valaki, valamikor valamit látott!
Naés? Naés? Egy, két, há és, naés!

Valaki, valamikor valamit…
Valaki, valamikor valamit…
Valaki, valamikor valamit…
Valaki, valamikor valamit…
Valaki, valamikor valamit mondott! Naés?
Valaki, valamikor valamit hallott! Naés?
Valaki, valamikor valamit látott! Naés?
Valaki, valamikor valamit ártott! Naés?
Valaki, valamikor valamit szerzett! Naés?
Valaki, valamikor valamit elvett! Naés?
Valaki, valamikor valamit elk*rt! Naés?
Valaki, valamikor valamit feldúlt! Naés?
Naés? Naés? Naés? Naés?
Naés? Naés? Naés? Naés?
Naés? Naés? Naés? Naés?
Naés? Naés? Naés? Naés?

Hááát a másik kettőnek meg nem állt rendelkezésre
a szövege fülelni meg pötyögni most nem volt kedvem!
(talán holnap?)

Vér kell nekünk, vér kell, meg sivatag,
vér kell nektek, vér kell, meg só…