 |
|
Ha az embernek sikerül eljutnia olyan helyre, ahol minimális az Mber okozta fényszennyezés, akkor szabad szemmel is tapasztalhatja, hogy a kozmosz bizony nem a végtelen sötétség és üresség otthona, nem fekete-fehér :-), sokkal inkább színes! Ezt az oldalt azért szeretem, mert 1995-től napjainkig tartalmaz fényképeket ebben a témában |
 |
//a mű eredeti címe: Dementia Published by R.O.C. 1994 Copyright © Target Games AB, 1994// magyarra fordította: Kornya Zsolt címlap: az eredeti borító felhasználásával készült Megjelent a Valhalla Páholy gondozásában Budapest 1995 |
|
Kezdhetném azzal is, hogy folytatom az ellentmondásos könyvek ismertetését, de mivel én ezen a cirka 600 oldalon kívül nem olvastam mást Mr. Stackpole-tól (ez elsősorban engem minősít, hiszen a szerző művei közül főleg a Star Wars, BattleTech világokban írt könyveit emlegetik) ezért abszolút előítélet nélkül vettem kézbe ezt a könyvet! Amiről egyébként az a véleményem, hogy vagy egyből megtetszik, vagy nagyon nem (akinek nem, az meg az ő baja)! Az univerzum, amiben játszódik (a könyvre hajazó film ismertetésénél már vázoltam) olyan környezetben játszódik, nagyon jól ki van találva, mondhatni közeljövő „realisztikust”. Nemzetállamok helyett megacégek uralják a világot (Capitol, Bauhaus, Mishima, Imperial, Cybertronics). A regényt a Sci-fi Cyber ágába sorolnák be állítólag, már persze csak akkor, ha hagynám, szerintem ez alapvetően nem igazi cyber! Itt egy találó, jól kidolgozott erőteljes kritikáját, paródiáját kapjuk a kapitalista szemléletű fogyasztói társadalomnak, ami gyakorlatilag az sugallja, hogy X alkalmazott halála, egy másik vállalat hasznára történik (halálom után kezdődik csak az igazi kreatív munkám?)! Na és amire sokan fújtak Szóval ezt a könyvet semmiképp ne vegyük komolyan, ez egy szatíra, méghozzá nem is olyan abszurd… nekem a mostanában menő banki szlogen a “tessék gondolkozni nyuszó-muszó” jutott az eszembe róla |
 |
//Leningrád 1973// magyarra fordította: Apostol András fedélterv: Panner László munkája Megjelent a Kozmosz könyvek sorozat 52. darabjaként Bp. 1977 Szerkesztette: Kuczka Péter |
 |
Ha rápillantunk a Bio-ra, akkor látszik, hogy közvetlenül a Fogadó a Halott Alpinistához című mű után írta a szerzőpáros. Egyáltalán nem hasonlít az előző könyvükre, “A kölyök” első perctől kezdve igazi hamisítatlan Sci-fi. Van itt egy kis ellentmondás a megjelenési évszámokkal, illetve nekem nincs, de másnak lehet, ezt szeretném most eloszlatni. |
|
A regény az orosz nyelvű oldal tanulsága szerint 1969-1973 között íródott művek között szerepel, első megjelenését pedig 1971-re datálják. Az általam kézbe vett Kozmosz kötet az 1973-as Leningrádi kiadás fordítása alapján készült el, innen származik ez a dátum. Szaladjunk át gyorsan azon a recepten, amit a szerzőpáros összeállított, adott egy űrhajó teljes legénysége, akik a Bárka terv végrehajtásán fáradoznak. A céljuk egy végveszélybe került, ezért áttelepítendő idegen humanoid faj megmentése. Így esik a választás (hasonló élőhely) egy távol eső ismeretlen, lakatlannak hitt, nyomasztóan kopár idegen bolygóra. Meg is kezdik tervük végrehajtását, már folynak a vizsgálatok, illetve az építkezés, amikor az űrhajósokat gyötrő furcsa hallucinációk és észlelések mellett fény derül egy hajótörésre a régmúltban. Minden jel arra mutat, hogy az egyetlen túlélő egy kisfiú, aki úgy tűnik egyedüli lakója a planétának. Idővel kiderül, hogy egy nem humanoid faj (bár ennek a fajnak annyira nincsenek emberi tulajdonságai, annyira nem sorolható be sehová, hogy akár “energiának” vagy “dolgoknak” is titulálhatnák őket) gyógyított meg, nevelt fel, ezáltal az áttelepítési terv kudarcba fullad. Az is kiderül, hogy az itt lakó “dolgok” jellege miatt ezt a bolygót az úgynevezett Zarándokok évszázadokkal ezelőtt egy űrszondával jelölték meg, ez okozta azt a bizonyos hajótörést. Kiemelném még a szereplők között feszülő morális, érték és érdek ellentétet… mi legyen a kölyökkel? minden eszköz felhasználható a kapcsolatfelvételi kísérlethez? A könyv által feszegetett további gondolatokat olvashattok Acélpatkány blogján! Ezt a mondatot mindenképpen idézni szeretném: “Nem tudom, ki fedezte fel a vizet, de biztos nem a halak“! |
 |
|
2009.08.07-én új oldal indult, a http://pulpfiction.hu/ rajta mindösszesen 3000 karaktert tartalmazó novellák gyűjteményével. Pont egy hetet “aludtam” rajta, de most csatlakoznék az előttem szólókhoz, minél több helyen van fenn az ismertető, annál többen találnak oda //ha a GameStar ajánló valakinek elkerüli a figyelmét? Akkor bizony nincs benne az első 50 Google találatban//! Hozzávetőlegesen 30 perc alatt elolvasható az első ingyenes kiadványuk a ROST 100%hazai 100%rostos |
 |
Metropolis Média Kiadó 2007 Főszerkesztő: Burger István |
|
Metagalaktika v9.5, még 2007-ben láttam, hogy tervezik egy ilyen kiadvány megjelenését, de aztán az újságárusnál nem találkoztam vele, így el is felejtődött… Miután (2008-ban) megjelent, a számomra eddig teljesen ismeretlen kínai szerzők sci-fi műveinek egyedül álló válogatása (a Metagalaktika 10.)? Ami azzal a mozdulattal tetszett meg, ahogy megvetten, akkor gondoltam meg kéne szerezni a 9és felet is… A gondolatot tett követte, majd közel egy év „polcon porosítás” után el is olvastam. Kerestem erről a kiadványról valami méltatást a neten, de nem találtam, úgyhogy jobb híján most én fogom ezt megtenni //ha még is van róla valakinél cikk, akko bocs :-)//… A kötet érdekessége a felépítésében rejlik, kézbe veszek egy sci-fi novellát és közvetlenül ezután olvashatom el a tudományos szerző értekezését az adott terület jelenlegi eredményeiről, várható fejlődéséről. Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes volt és nagyon tetszett ez az ötlet és ahogy haladtam az olvasással, úgy a kivitelezés is! Igazat megvallva a kötet olyan témákat boncolgat, amelyek az eltelt két év alatt sem vesztettek aktualitásukból. / Nekem az is tetszett, hogy a 2000-es években olvastam el Stanisław Lem első változatban 1964-ben íródott és a közeljövőre vonatkozó Summa Technologiae című futurológia írását// Az ilyen jellegű kötetek igazi értékét az adja, hogy 20 vagy 30 év múlva levehetem a polcról és “időutazhatok” pl. 1964-es vagy 2007-es tudományos elképzelések világába. Gyorsan végigszaladok a tartalom, nagyon nem boncolom fel, mindenki olvassa el maga - Robert Silverberg: Forró égbolt – a globális felmelegedés elképzelt jövőbeli hatásait “élevező” mberiség szociológiai, pszichológiai kórképe, jéghegyvadászok gátlástalansága… - Dr. Martinás Katalin: Forróbb égbolt – a tudományos szerző kerüli a globális éghajlatváltozásra vonatkozó jóslatokat, helyette viszont érdekes fejtegetést olvashatunk a fogyasztói társadalom viselkedésre gyakorolt hatásairól. - David Eagleman: A halálkapcsolók rövid története – mi történik a digitális személyiség lenyomatunkkal, ha már nem leszünk? érdekes gondolati kísérlet //vagy kísértet// a virtuális létről… - Dr. Mayer Erika: Internet és a jog – a szerzői és személyiség jogok új aspektusai, az Internet tükrében - Laufer László: Egy néhai beszélgetőrobot-készítő elmélkedései – a mesterséges intelligenciáról - David Taub: Gázóriás – remek nyúlfarknyi novella egy balul sikerült “kapcsolatfelvételről”! - Dr. Kereszturi Ákos: Erőforrások a Földön kívül – az mber földönkívüli ipari tevékenységének lehetőségeit boncolgatja. - Paul Di Filippo: Álmodozó népség – a mobilkommunikáció forradalmasítja a társkeresést, avagy a Woody Allen szerű figurák “diszkrét bája” a XXI. században - Jaskó Mónika: iDream - avagy a vonzerőnövelés posztmodern útja – a pszichológus válasza a novella felvetésére, mberi kapcsolatok kialakulása. - Gregory Benford: Az ember, aki ott sem volt – láthatatlansággal a terrorizmus ellen, inkább akció, mint sci-fi, de jó! - Kovács ,,Tücsi” Mihály: Láthatatlanság – láthatatlanság, mint technológia - Richard E. Geis: Szörnyvadászat – akár csak a Star Trek és a borg, nanorobotok, egy érdekes új faj túlélése, minden áron! - Dr. Hernádi Klára: Sokoldalú nanocsövek – nanotechnológia és annak felhasználása. - Charles Stross: Átdolgozva – továbbra is nanotechnológia témakörben, érdekes fejtegetés, a halandóság „hiányának” hatásairól az emberekre, test és személyiség váltás! - Dr. Pintér Róbert: Kommunikálni márpedig kell – a szociológus véleménye a fényév távolságokra történő kommunikációról, időcsúszás problémája a kommunikációban. Az On-Line kommunikációval el vagyunk kényeztetve? - Stephen Hawkins, El kell hagyni a Földet! – az Úr egyenesen az állítja, hogy két választási lehetősége van fajunknak, a kolonizáció, vagy a kihalás. - Nemere István: Száz év szerelem – a legtermékenyebb magyar szerző novellája a hosszan tartó űrutazásról. - Szélesi Sándor: Angyal a Napban – nos… először is bocs, de ez volt az első írás, amit az említett szerzőtől olvastam //mint azt említettem retro-Sci-fiben utazom//. Ezt nem nyalási célzattal írom, hanem személyes érintettségem miatt. Szélesi Sándornak sikerült a halálról és a végső nyugalomra helyezésről írnia egy rendkívüli módon megérintő novellát… Őszintén szólva, majdnem elbőgtem magam a végén… Köszönöm neki, de tényleg! - Kovács ,,Tücsi” Mihály: Végső nyugalom – szerzőnk meglehetősen jól összefoglalja szokásainkat, fennkölt materializmussal ír a temetkezésről, ami mellesleg nem elhanyagolható üzlet - Terry Carr: A Változó és a Hármak tánca – ezt a novellát nem ajánlom azoknak, akiknek Clifford D. Simak – A város, vagy Gera György - Endogén Expedíció című művekben megjelenő energialények rendkívül körülményes volta untat… iszonyatosan vontatott ez a novella, ráadásul nem értem a végét! Sikeres kommunikációs stratégia és több évnyi együttélés után miért végzik ki az idegenek majdnem az összes mbert az idegen bolygón? Nekem talán logikátlan, hogy az idegenek hős mítoszai hogyan jönnek “képbe” egy mészárláskor?! - Bódi Zoltán: Sci- - nyelv – érdekes cikk a globalizálódó nyelvekről és földön kívüli fajokkal való kommunikációról (annak lehetetlen voltáról). - Elektronikus fordítók – az elektronikus fordítás lenne a gordiuszi csomó? - Ellen Klages: Kistestvér rendelésre – szellemes novella a genetikai tervezésről. - Dr. Czeizel Endre: Kistestvért lehet rendelni… – nos… a cikk jó, csak a professzor Úrnak van a közepén egy kiszólása a ?mber-amőba hibridre?, ami a novellában nem igazán volt egyértelmű, hogy ez most mi akar lenni? vagy én nem értettem, vagy ő se? - Henry Gee: Még egyszer a jetikről – érdekes kísérlet összehozni a paleontológiát a sci-fivel! Sodró lendületű izgalmas írásnak azért nem nevezném! - Michael T. Cricket: Vizsga-előkészítő – na ez egy jó kis novella - Palotás Tamás: Techno-divat – a ruházat fejlődése, elektronikát, furcsa funkciókat tartalmazó ruhák. - Eileen Gunn: Jó kutya – már megint a beszélő kutyák. - Nyeste Gabriella: Manipulált kedvencek – morális felvetés kedvenceink génmódosításáról, modern rabszolgaság? - László Zoltán: Lyukak az égen – extradimenzionált térben lakni, másik extradimenxionális tér „támadása” a mi terünk ellen… ez a novella egyszerűen zseniális! - Dr. Lukács Béla: Párhuzamos világok: fantasy vagy SF? – Lukács Úr fejtegetése, a sci-fitől indulva a fizikán keresztül, a párhuzamos világokról, tetszetős! - Mihail Mihejev: Az üres szoba – megint egy orosz szerző - Dr. Kucsera Péter: Intelligens szárazföldi mobil robotok napjainkban - robottechnológiánk fejlődése. Ennek a kötetnek az értékelése, stílusosan 9,5 pont! Tényleg remek!!! |
 |
magyarra fordította: Földeák Iván fedélterv: Molnár Kálmán munkája Megjelent a Kozmosz könyvek sorozat 61. darabjaként Budapest 1978 Szerkesztette: Kuczka Péter |
|
A regény eredetileg 1976-ban íródott, nos… párhuzamot vonnék pl. a Fogadó a Halott Alpinistához című könyvükkel. Annyiban hasonló, sőt klasszikus “Sztrugackijos” felépítésű ez a regény is, hogy kezdeti főszereplőnk egy “tudóstelepen” lakó, nem épp remek gyakorlati érzékkel megáldott matematikus, aki körül a nagy áttörés, felfedezés kapujában mindenféle bonyodalmak kezdenek kialakulni. Titokzatos csomag, ismeretlen gyönyörű nő megjelenése, részeg barátok, furcsa haláleset, vizsgálódó kormányügynök, kellemetlen kihallgatás… mintha minden összeesküdne ellene, azaz, hogy ellenük, mert nyomban csatlakozik még pár hasonló adottságú tudóstárs és közösen szerencsétlenkednek ezen a jól megkomponált bizarr rejtvényen. Én úgy érzem, hogy Sztrugackijék a Bio-ban megtalálható írói előzményekhez képest stílust váltottak ezzel a könyvel… jóval elvontabb alkotást vehetünk kézbe, mint az eddigiek. Néhol majdnem elvesztem a fonalat, mintha nem tudták volna pontosan eldönteni (hol önmagáról beszél, hol kívülről látjuk) ki is a valódi főhős? A matematikus, vagy a világot irányító furcsa “szabály”? Ha ezen utóbbi volt a cél, akkor ezt nem sikerült igazán kidomborítani! Viszont ezt semmiképpen nem fognám a műfordítóra, hiszen az előző két posztban szereplő művek, gyakorlatilag remekbe szabott lefordítása az ő nevéhez fűződik. Ezen túlmenően a könyv kissé “lelkizősen”, vitatkozósan, döcögősen indul, illetve ez a szál a későbbiekben is megmarad… mint az említettem ezek a későbbi alkotások (mert bőven van még mit posztolni tőlük) ilyenek. Mindenképpen érdemes elolvasni //hozzáteszem, én fanatikus ex szocialista éra-beli Sci-fi rajongó vagyok, Sztrugackij fivérek, na meg persze Stanisław Lem a TOP!//, mert szerintem bődületesen jó lesz a végére, 10pontos!
|
 |
Szóval cikk, találtam, elolvastam, beszóltam… “Szellemi környezetszennyezés, - avagy a televízió suggallta egyetlen életcél a fogyasztás?“ |
|
Szellemi környezetszennyezés, a fogyasztói társadalom által gerjesztett, a digitális médiával (annak tartalmával és az általa kiváltott hatásokkal) összefüggő fogalom, meglehetősen jól összefoglalva. Nyilván minden szavával nem értek egyet,de ettől még… |
|
A cikk írójának figyelmébe ajánlanám azt az aprócska információ-technológiai tényt, hogy a „sötét középkorból” szellemileg kibontakozó (falun nem feltétlen élvezték a felvilágosult városi szellemi élet hatásait, információs kultúráját) néprétegek már 1893. február 15-én igénybe vehették az úgynevezett Telefonhírmondót (telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlés). Az évszámot alapul véve, már az első világháború kitörése előtt „rendelkezésre állt” olyan média (Telefonhírmondó), ami alkalmas lehetett a tudatformálásra, hiszen akkoriban annak adat/információ tartalmát csak a napi sajtóval lehetett összevetni. A hivatalos magyar rádiós műsor-szórás 1925. december 1-jén indult meg, széles körben meglévő rádiókészülékek hiányában, nyilván ez nem talált széles hallgatóságra. 1939-40-es években indult el a Néprádió-akció (összesen 45ezer készüléket gyártottak) szűk körben terjedt el, illetve 1945 után ténylegesen sikerült elérni a kívánt áttörést. A Televíziózás 1957. február 23-án a szabadság-hegyi 1 kW-os adóról indult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adással indult, a terjedése gyors volt, 1972-re 100 magyar háztartásra vetítve 66 már rendelkezett televízió készülékkel. |
|
Nyilván minden felsorolt médiának, így a TV-nek is megvolt a kezdeti „naiv szakasza”, ami ha a korszellemet nézzük, akkor valószínűleg még mentes volt a multicégek manipulatív befolyásától, az már más kérdés, hogy volt helyette másfajta hatású manipulatív propaganda, a mindenkori hatalom igényeinek megfelelően… A Televíziózás „szabadelvű” kibontakozását a Kádár-érához, a 80-as évekhez kötném, akkor tájt jelentek meg az olyan szellemes, formabontó reklámok, amik annyira „jól sikerült darabok”, hogy a mai napig emlékszem a szöveg-, hangulatvilágukra. A „cipőt a cipőboltból” szintű reklámnak nehezen titulálható szlogenek helyett jött az „írhatsz rá és vághatod ide-oda hajtható” dúdolható fülbemászó szlogenek, lásd első Reklámzabálók éjszakája 1-100 reklám, hurka-gyurka ,traubisoda , nyilván az akkori reklám célja, a szocialista népgazdaság termékeinek népszerűsítése volt (nyilván ezt is felfoghatjuk egyfajta szellemikönyezetszennyezésnek…). |
|
Megállapíthatjuk, hogy információ-technológia szempontból 1893 óta folytak tudatos kísérletek (nyilván eredetileg nemes céllal) egy olyan nagy nyilvánosságot elérő média kialakítására, ami hatékonyabb rábeszélő képességekkel rendelkezik, naprakészebb és gyorsabb információközlő csatorna, mint a nyomtatott sajtó. A cikk írója által említett tudatátformálási katasztrófa, szellemi környezetszennyezési dömping nyilván a rendszerváltás után tudott csak bekövetkezni. Hozzáteszem, hogy a puha diktatúrából kilábaló emberek előtt nem volt ismeretlen a tények elferdítése, a manipuláció a „terelgetés” fogalma… szóval az előző rendszerrel kapcsolatos dac reakció és az újal szembeni pozitív várakozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy például az „ahhh, ez a SZILÁN, ilyet még soha nem éreztem!!! és ez az illat???” célbaért… Bevettük, én is, mint a seduxen-t! A reklám készítője nyilván nem vállalt és nem is fog (vagy épp erre apellál) felelőséget a befogadó szellemi színvonaláért… Hogyan kapcsolom ezt a Sci-fi irodalomhoz? Úgy, hogy a cikk írója által „kritizált” kommunikációs csatorna (esetünkben Televízió, de szekálható a vezetékes vízhálózat is) működési elvével összefüggésben mindenképpen érdemes megjegyezni a következőket: Másodpercenként 50 félképet látunk, az az 25 egész kép jelenik meg a képernyőn, ez pont elegendő ahhoz, hogy az adott képsorozatot már mozgásnak érzékelje az emberi agy. A működési elv ismeretében vajon mi tartaná vissza, a megrendelőt, hogy a kész reklám anyagának másodpercenkénti 24 képe után, minden 25dik kocka helyére feliratot rakasson be, „Ezt Vedd meg! Erre vágysz!!!”. Mondanák, hogy „az etika…”, oké, de az én válaszom erre a szóra az, hogy „a pénz, a növelendő eladás, az cél! Cél, mint gazdasági érdek, sajnos felette áll az etikán, mint a közösségi normán!” Nem vagyok pszichológus, nem tudom eldönteni, hogy 1/25-öd másodpercig megjelenő feliratnak van e hatása tudat alatt, az arra fogékonyakra? Nyilván van hatása, aki akarja, gondolja végig… |
|
Konklúzió: A cikk írójának aggodalma némileg jogos, a “szellemi rágógumi” (alias TV) roppant kényelmes dolognak bizonyult, csak leülünk, kapcsolunk és már kapjuk is a kész ingereket, képet és hangot (szag szerencsére még nincs a palettán), gondolkozni sem kell rajta, elég nézni! Nyilván akit ez a “nívó” kielégít (honos adásokról beszélek… józsibarátsós? brazil szappanoperák? híradó?), csak azt lehet hatékonyan „szellemikörnyezetszennyezni”. Azzal a feltevéssel is egyet lehet érteni, hogy a multik célja a “homo ökonomikusz” (racionális fogyasztó ember) megteremtése. Azokra nézve viszont alaptalan ez az aggodalom, akik száműzték a televíziókészüléket (tévé zsoltár állé állé) a lakásból. Valódi vészharagot akkor kéne megkongatni, ha egy-egy Sci-fiben megjelenő technológia (gondolatátvitel? Mark Willson - A boldogság kék szörnyetege, Zinovij Jurjev – Alfa és omega… közös tudat? Mihail Jemcev – Jeremej Parnov - Világlélek… későbbiekben postolok még hozzá “Sci-fi megvalósítást̶ |
 |
Az idő fogva tart//Novoszibirszk, 1983// magyarra fordította: Földeák Iván fedélterv: Pataki Tibor munkája Megjelent a Galaktika Fantasztikus könyvek sorozatban, sorban a 141. Budapest 1989 Példányszám nincs jelezve Szerkesztette: Kuczka Péter |
|
Már megint egy orosz Sci-Fi 2009.07.24-ére virradó éccaka nagy “nyihar” volt, így “jobb híján”, mármint nem jobb könyv híján, hanem a jobb alvás helyett kiolvastam ezt a könyvet. A könyv főtémaként az időutazás aspektusait feszegeti, ilyet ritkán teszek, hogy szó szerint idézzek //eleve nem lehet szó szerint idézni, mert akkor az franciául lenne// “Le voyageur imprudent” című könyvből: “tegyük fel, hogy visszautaztál az időben, és megölted a biológiai nagyapádat, mielőtt találkozott volna nagyanyáddal. Ennek következtében valamelyik szülőd meg sem fogant (és így te sem), ezért végső soron vissza sem utazhattál a múltba, hogy megöld a nagyapád, és így tovább” ez itt kérem René Barjavel író 1943-ban megfogalmazott és azóta is alapvető elvként elfogadott időparadoxonja. a múlttal kapcsolatban. //A jövőről meg azt hajtogatják, hogy oda meg azért nem, mert még nem alakult ki a téridő kontinuum… Én ezt nem értem annyira, gondolom mások se, azért mondják// Nos, szép és jó ez az időpara, de Konsztantinovszkij Úr alig alkalmazza a regényének első felében //hiszen akkor nem lenne ilyen a regény!// Egyébként érdekes történelmi betekintést enged , az 1800-as években Szibériába száműzött orosz dekabristák életébe, jó kis sodró lendületű regény, Földeák Iván jó munkát végzett a fordítással. Viszont nem voltam felhőtlenül boldog olvasáskor, mert a közepére, amikor már kezdett volna igazán izgalmas lenni a történet, előkerült egy vacak kis hivatalnokocska, aki szereplőket (meg az olvasót is) búsított mindenféle §-al, meg jegyzőkönyvel… mondjuk lehet, hogy csak én vagyok ilyen háklis a bürokráciára? Na ez tényleg a könnyed esti szórakoztató könyv 8 pontos! A szerzőről nem találtam semmilyen anyagot, így Bio-t se //oroszul kéne keresnem, na az lenne a paradox// |
 |
Simon Hunter rendezte, 2008-as kiadású film…. Nos… csak dvd változatban jelent meg, moziban nem volt látható, gondolom ez sejtet valamit? |
|
A történetről ennyit: egy Capitol - Bauhaus összecsapás következtében “felszínre kerül” az őskorban a Testvériség által eltemetett űrből érkezett szerkezet, melynek célja, hogy minden ember (élőt és halottat) necromutánssá változtasson … a fertőzés gyorsan terjed, a rendszer összeomlani látszik, a nagyvállalatok evakuálják a bolygó lakosságát a Marsra… egy maroknyi csapat indul el a Testvériség útmutatásával, hogy megállítsa a necrókat A hasonló című Valhalla kiadású könyvhöz elég kevés köze van, a rendkívül szimpatikus öt mamutcégből, négy (Capitol, Bauhaus, Mishima, Imperial) kapott benne helyet, illetve a Földön játszódik, ami furcsává teszi, hiszen a regény alapsztoriban a Földet már tönkretettünk, a Hold és Mars lenne erre esélyes!. Az ötlet, az eredeti világ atmoszférája tényleg kiváló, nem is értem, hogy honnan került elő ez a steampunk stílust amit ráhúztak (merthogy az eredeti hipermodern cyber)? Mindent gőz működtet, a tankokat a kézifegyvereket, az űrhajót… (szerintem ne menjünk inkább bele, hogy egy bolygóközi űrhajót hogyan hajtana meg gőz?). A filmben apró díszletek és bluebox technika látható, szerintem teljes egészében mellőzi a digitális effekteket, de helyette a jó öreg üveglapra rajzolt űrhajót, hátteret, füstöt, sok-sok gőzt, vagy épp vért láthatunk:-)) ha nem lennének benne necromutánsok, akkor beillene egy “gagyibb steampunkolt I. Vh-s háborús filmnek is ” Hiányoltam belőle a Cybertronics-ot, rendkívül egysíkúaknak találom benne a “szörnyeket”, a könyvben a démonok irányította necrók sokkal talpraesettebben mutálódtak és a lehető legváltozatosabb formában el is “halnak” (nem feltétlenül végleg!) a kedvünkért… |
 |
A filmben feltúnő nagyobb nevek, John Malkovich, Ron Perlman, Sean Pertweeet sem tudják ezt a produkciót a hátukon elvinni, részemről egyébként sajnálom, hogy ezt a filmet ?így? tolták össze és nem figyeltek oda a részletekre, hiszen lehetett volna ez igazán jó is! Minden esetre végignéztem és a maga szerény módján még tetszett is! Bizony-bizony ezt több száz modern Hollywoodi Sci-fi produkció nem mondhatja el magáról (mármint hogy végignéztem)! Üres téli estékre kiváló, 1/2-ed kétszer aláhúzva! |
 |
Fogadó a Halott Alpinistához//Moszkva, 1970// magyarra fordította: Földeák Iván fedélterv: Korga György munkája Megjelent a Kozmosz könyvek sorozat 75. darabjaként Debrecen 1981, 70.000 példányban Szerkesztette: Kuczka Péter |
 |
Ismét egy Sztrugackij fivérek által fémjelzett írás került terítékre!  Érdekessége, hogy Grigorij Kromanov orosz rendező készített belőle filmet, Hotel a halott alpinistához címmel. Nagy bánatomra egyenlőre nem tudtam beszerezni ezt az alkotást… |
|
Sebaj, hiszen itt a film alapjául szolgáló könyv Főszereplője Glebski a rendőr, aki jól megérdemelt szabadságát szeretné a hegyekben, a Halott alpinistához címzett fogadóba nyugton eltölteni. Ahogy az már lenni szokott, nem lel nyugalomra Teljesen kézenfekvő fordulat az is, hogy lavina zárja el a hegyi fogadót a külvilágtól, a telefon sem működik, így a nyomozónak nem marad más hátra, mint végig nyaggatni a különös viselkedésű szállóvendégeket, akikről mindig kiderül valami turpisság. Amikor egy különös szerkezet is előkerül, akkor mi már sejthetjük, hogy a regény hamarosan sci-fi fordulatot vesz. A könyv vége felé végül is kiderül, hogy itt tulajdonképpen egy idegen civilizációval való balul sikerült kapcsolatfelvételről van szó… amelyhez nagyban hozzájárul, hogy Glebski értetlensége is. Külön kiemelném Földeák Iván munkáját, egy remekül megírt regényt, kiválóan fordított le… 10 pontos! |
, a vastagon szedett cím mindig a gondolat ébresztő novella, alatta pedig a tudomány reakciója:
valóság lenne!