Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Lakott sziget
 |
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek Eredeti cím: Obitaemiy ostrov Fordító: Weisz Györgyi Oldalszám: 348 oldal ISBN: 9789639828285 Bruttó fogyasztói ár: 2990- Ft |
| Fülszöveg: A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat.Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén?A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF-irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója szerencsére (vagy sajnos) éppolyan időszerű, mint megírásakor. Ezt igazolja az is, hogy Oroszországban idén mutatták be kétrészes, monumentális filmváltozatát, amely talán idővel eljut a hazai mozikba is. |
Elöljáróban talán annyit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy ez a könyv 1969-ben íródott, amikor én még pajzán gondolat sem voltam!!!  Maga a történet, nemhogy porszagú esetleg óság vagy avitt lenne, hanem nagyon is élő, aktuális! Egyébként efogultságot jelentek be! A volt CCCP Sci-fi írói közül Arkagyij és Borisz Sztrugackij testvérpáros a legnagyobb kedvenceim! Ezzel a könyvel sem okoztak csalódást, sőt ha lehet, akkor ezek után még jobban szeretem az írásaikat! Ez a könyv nagyon, de nagyon jó! Továbbá köszönet illeti Weisz Györgyi műfordítót, aki tényleg remekül lefordította ezt a könyvet, méltóan és hűen az eddigi fordításokhoz.//azért ezt nem hagyom ki  a 275. oldalon találtam egy azaz egy darab sajtó hibát, miszerint “Az illegalitásba azért szálltak be, mert egytől egyik a kormányzás…” Annyi baj legyen! És a borítóval kapcsolatos mizériáról sem felejtkeztem meg szerintem holnap a következő posztomban… // A történetről annyit, hogy az írópáros a főhőst két percig nem hagyják nyugodni //vagy ha mégis, az a történet száll kimaradt a regényből :-)// zűrből kerül a zavarba, állandóan vándorol A-ból B-be. Ezen kívül még azt is gondolom, hogy a fejezet címek egyfajta jellem fejlődést is próbálnak tükrözni. Már itt figyel egy hét óta az Obitaemiy ostrov című film orosz szinkronos változata :-), de juszt se néztem meg előre! Hamarosan arról is írok, ugyan is nincs teljesen szinkronban a könyvvel, ettől persze lehet még jó is Ígérem, megpróbálom nem lelőni az olvasás élményét, hátha más is szeretné úgy elolvasni a könyvet, hogy fogalmam sincs róla, hogy mi lesz benne a következő fordulat! |
| Első rész - A Robinson Makszim hajótörést szenved egy lakottnak tűnő, félreeső bolygón, űrhajója kigyullad, megsemmisül (bár ezt nem tudjuk meg, mer a főhős ezt mellékes körülményként éli meg) mint, utóbb kiderül ostoba, minden gépet potenciális veszélyforrásnak tekintő emberek “szíves” közreműködésével. Ő maga pedig fogságba esik, az átnevelendők kapják el, Zef és társa, amit szintén meglehetős könnyedséggel visel, először a Gárda helyőrségénél köt ki, majd ezt követően Guy tiszt átszállítja egy buggyant tudóshoz, aki mentogramm vizsgálatokat végez rajta, bár mint később kiderül tv adást készítő performer féltudós producer karmaiban köt ki. Ezt követően egy furcsa idegen //az idegenek között is idegen// civil Fank kiszabadítja, akiről ugyan nem sok derül ki és még furcsább baleset következtében egyedül marad, a lakott bolygó egyik szocreál, agyonszennyezett városában. Az emberek nagy tömegben, mintha a “putyilov gyári” munkások bérsztrájkját folytatnák, az egész utcakép zavaros, az egész felvillantott társadalom képpel együtt. Makszim a vakszerencsének köszönhetően, pont abba a bárba esik be, ahol Guy közlegény húga Rada dolgozik, így, gyakorlatilag egyből belekeveredik a húg védelmében egy kiadós önvédelmi verekedésbe a helyi alvilággal… (a történetben lineálisan haladva, ekkor ez a momentum még nem tűnt ellentmondásosnak, később viszont sokat gondolkoztam rajta, hogy ez hogy is van? hiszen a tornyok̷  Guyék hálából törődnek vele, egy hónap alatt megtanulja a helyi nyelvet és habár a helyi viszonyokat nem érti (de az olvasó se!), Guy belépteti őt a Gárdába…Második rész - A GárdaAz írópáros azzal a “fogással” él a történet során, hogy a jelenleg még beazonosíthatatlan jellegű (végig hezitáltam rajta, hogy ez most komcsi? vagy nem is! inkább fasisztoid többszemélyi kultusz!) vallás szintjére emelet katonai diktatúrába helyezi el, ezt az ideológia idegen, bolygó idegen, értetlenkedő szinte gyermekien naiv figurát, olyan éles kontrasztot hoz létre a gondolkodó ember és a butított szellemi nyomorék disznók között, amilyennel eddig még nem találkozta azt hittem, hogy minden idők legkontrasztosabb diktatúra kritikája Stanisław Lem - Éden című regénye! Nos tévedni emberi dolog, egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy ez a könyv be volt tiltva… sokkal kontrasztosabb, felháborítóbb, felkavaróbb! Mondjuk lehet, hogy aki szintén átélt a 80-as években egy 4-6 órás Magyar-CCCP éjszakai határátlépést a ripityára szétszedett, kerékszeréhez felemet, orosz személyzettel rendelkező vonatban, az átérzi, hogy mire is gondolhatok Egy idézettel élek, az URH nevű anno betiltott zenekartól: “Hihetetlenül költséges utcakép. Ötmillió tonna szürke festék kell még!” na ez jellemzi a második rész hangulatá A gárdában eltöltött napok gyakorlatilag a szokásos, általam erőteljesen rühellt katonai sablon szerint folynak //sutyerák 130 magas kopasz ordítozós fél-rokkant veterán tiszt, még jó hogy nem bajszos tuti én is ordítottam volna olvasás közben!// kiképzés, első bevetés, majd parancs az első saját kezű kivégzésre, Makszim felládaz, az előbb jellemzett kapitány lelövi… (a fejezet végén csak sejthető, Makszim hogy nem hal meg) Megdöbbentem azon, hogy a fejezet végén, négy oldalban, a hangnemből ítélve // vén vizelettartási problémával küszködő szenilis megalomán // diktátordarbok // azért darabok, mert önkényúr csak egy van, de ezek annyira hicomatok, hogy egyedül nem boldogulnak, 40millió ember fölötti önkénnyel // beszélgetnek úgy a világ sorsáról, mintha a téren sakkoznának és az lenne a tét, hogy Dodibá beáldozzon e egy sötét parasztot… prrrr még mindig a hatása alatt vagyok!Harmadik rész - A TerroristaMint kiderül a társadalom leginkább üldözött 1%nyi néprétege, a „korcsok”. Arra készülnek a “korcsok”, köztük Maksz is, hogy merénylettel megsemmisítsenek egy a diktatúra által preferált és tízezer számra felépített technikai létesítményt a tornyot… két “nézet” csap itt össze, a Gárda szerint a torony ballisztikus védelemre szolgál a nukleáris csapásmérő rakétákkal szemben, a korcsok szerint olyan eszköz, mely nekik okoz elviselhetetlen migrénes fejgörcsöt, segítve ezzel a lebuktatásukat és deportálásukat… Maksz szerint ostobaság tornyot robbantani, inkább a vezérkari bázist kéne… idézet Maksztól “Szánalmas ember… ostoba ember… aljas ember… De mi mást lehetne várni az embertől ebben a szánalmas, ostoba, aljas világban?” a torony Maksznak köszönhetően megsemmisült, értelmetlen vérontás árán… mivel Maksz vállalta magára a kvázi csalétek szerepét, ezért menekülni kényszerül. A barátaihoz megy, fogságba esik Guy-al és Radával együtt. Negyedik rész - Az Átnevelendő Ötödik rész – A Földi ember |
szeptember 23rd, 2009 at 5:28 pm
Haleluja! Most sikerült megvenni a könyvet! ( Azt hiszem már csak néhány Sztrugackij mű nincs magyarra fordítva: a Távoli szivárvány, a Mese a trojkáról és a kései Gonosztól nyomasztva; hajrá T. kiadók!!!)
szeptember 23rd, 2009 at 6:23 pm
Dzs.T.Á.: igen
végre volt időm “keresni” Sztrugackij testvérekről egy kielégítő tartalmú orosz oldalt 
(a “keresni” szó jelen esetben a tartalom magyar megfelelőjének meghatározását jelentené) úgyhogy a bibliográfia hamarosan át lesz alakítva, kiadott és olvasható (magyarul), még nem kiadott (oroszul és angolul olvasható) művekre, időrendben… csak ugye az idő…